Irodalmi Szemle, 1963
1963/3 - ORSZÁGJÁRÁS - Cselényi László: Érvekkel és indulattal
lom, a versek, a könyvek iránt. S most gondoljunk bele a következőkbe: Volt a nagy sikert aratott esten kétszázötven ember. Ha a kétszázötvenből csak tíznek jön gusztusa Petőfi-versek olvasására, megérte a fáradságot. S most jön a poén: a tejfalusi könyvtárban nincs egyetlenegy Petőfi-könyv sem. A könyvtáros néha majdnem sír mérgében, mert nem tud szerezni Petőfi-kötetet, sajnálja az elszalasztott lehetőségeket, hogy János bácsi vagy Julcsa néni, akinek még soha eszébe nem jutott könyvhöz nyúlni, most kéri Petőfit, s ő nem tudja teljesíteni kívánságukat. Ezekről a kérdésekről tárgyaltunk a Slovenská kniha igazgatóhelyettesével is. Sok mindenben nem értettünk egyet természetesen, de ebben az egyben egyetértettünk. Nálunk az lenne a helyénvaló: ha valaki olvasni akar valamit (nem giccsről beszélünk természetesen) tíz kézzel kellene feléje nyújtani a kívánt könyvet. S ezt, sajnos, nem tudjuk megtenni. Vajon miért? 7 Legkönnyebb persze az ideológiára hivatkozni. Hogy ideológiailag megfelelő könyveket adjunk az emberek kezébe, s az ideológiailag helyteleneket elvonjuk tőlük. S az eredménye e százféleképpen értelmezhető tézisnek? Az olvasók úgyis megtalálják, ha akarják, a padlásokon, iskolapadokban rejtőzködő ponyvákat, cowboy-regényeket, ha-meg nem találják őket, elmennek a kocsmába kártyázni, inni, de rossz könyvet, unalmas könyvet, gondjaikat, problémáikat nem érdeklő könyvet akkor sem olvasnak el, bármilyen helyes ideológia szerint is íródott az. Tiszta vizet kellene már önteni a pohárba ezen a területen is. Hány embert győztek meg például a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről vagy a marxista világnézetről a falusi könyvtárainkban ezrével hánykolódott (s hánykolódó) Sztálin-kötetek, s a Sztálin tételeit körülnyaldosó brosúrák? Rá kellene jönnünk például arra, hogy az embereket, ha valami meggyőzi, azok csakis az igazság és a tények. Parasztjainkat csakis a jólműködő szövetkezetek győzték és győzhetik meg a szocialista mezőgazdaság előnyeiről, s nem a brosúrák, s ha már könyvekről, irodalomról van szó: egy érdektelen, rossz könyv többet árthat a bármennyire is szenvedélyesen propagált ideológiának, mint az, ha egyáltalán nem propagáljuk. Ezzel kapcsolatban szeretnék még megemlíteni egy számomra nagyon kellemetlen tapasztalatot. Tanúja voltam, mikor egyik járási intézményünk megkapta legújabb szállítmányát. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az ún. ajándék-akcióról van szó, az illető könyvtár vagy intézmény „ingyen“ kapja a könyveket. Nézzük meg, mi minden szépet kaphat egy ajándékozási mánia keretében az olvasó 1963- ban (a pontosabb tájékozódás kedvéért a féléve hallott adat szerint havonta öt magyar könyvek után odaírom kiadásuk évét is: Sayers-Kahn: A nagy összeesküvés — 1951 Askenázy: Német kikelet — 1952 Szergejev: A kolhozok szervezeti és gazdasági megszilárdítása és a kis mezőgazdasági szövetkezetek egyesítése — 1952 Bubjenov: A fehér nyírfa — 1953 Fiatal anya beszélget az orvossal — 1953 Olbracht: Nyikola Suhaj, a betyár — 1953 Hviezdoslav: Ežo Vlkolinský — 1953 Acél Tamás: Búrka a slnko (szlovákul) — 1953 Baszu: Zsoldosok — 1953 Okmányok Masaryk nép és nemzetellenes politikájához — 1954 Jégé: Šangala Adám — 1954 Vadász: A harcnak nincs vége — 1954 Első segélynyújtás a háziállatoknál — 1954 Az őszi takarmánykeverék agrotechnikája — 1954 Nazim Hikmet versei — 1954 Mai szlovák költők — 1954 Szalatnai: Petőfi Pozsonyban — 1954 A szabadság vértanúi — 1954 Ríha: Két tavasz — 1954 Asztalos: Szél fuvatlan nem indul (szlovákul) — 1955 Sas: Egy kárpáti latifundium — 1955 Svätopluk: Főnök nélkül — 1955 Egri: Tűrj üllő — 1956 Horák: Tárnák mélyén — 1956 Fábry: A béke igaza — 1956 Ügy gondolom, ehhez nincs mit hozzátenni. Legfeljebb annyit: tanúja voltam, hogyan került az első könyv a fásládába. Az már pusztán a véletlen játéka, hogy éppen Asztalos István könyve volt egyike azoknak, amit e sok mindenféle valami közül érdemes olvasni a mi olvasónknak is, ha másért nem, azért mert két nép, magyarok és románok együttéléséről beszél nagyon szépen és nagyon olvasmányosan. Aczél Tamás könyvére viszont nekem kellett felhívnom az átvevők szíves figyelmét, mivel azt meg a könyvespolcokra szánták. Lehet egy bizonyos eseményt sokféle szempontból értékelni, azt azonban senki sem tagadhatja, hogy 1956-tal, a XX. kongresszus évével valami egészen új szakasz kezdődik a szocializmus történetében, hogy úgy mondjam, a szocialista társadalom építésének ma- gasabbrendű, differenciáltabb kora, s mit látni, mindebből e könyvgyűjteményben? Azt mondhatják erre az illetékesek: hiszen ez csak ajándékakció, a mai könyveket megvásárolják a könyvtárak. A baj ott kezdődik, hogy nem vásárolják meg, mert nem vásárolhatják meg, mert nincs rá anyagi lehetőségük, s ha vásárolhatnak is itt-ott, annyi ez csak,
