Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - ORSZÁGJÁRÁS - Cselényi László: Érvekkel és indulattal

mint kutyaszörével gyógyítani a kutyaharapást. Gondoljunk arra, hogy akinek kezébe ezek a könyvek kerülnek, az olvasottság, a könyvélvezés minimális fokán vannak. S hogy minden szó, amit elolvasnak visszhangra talál bennük (hogy pozitív vagy negatív visszhangra, az már egy további kérdés). Próbáljuk elképzelni, mit szólhat egy ilyen olvasó az ajándék- akció egyik „ajándékának“ befejező részében található valamihez?

„Az SzK(b)P XVII. kongresszusán Sztálin elvtárs beszámolójában a következőket mondotta: „Azok után, hogy számos év tapasztalatai igazolták a párt politikai irányvonalának helyességét és a munkások és parasztok elszántsága ezen irányvonalat megtartani többé nem kétséges — az úgynevezett objektív feltételek szerepe a minimumra csökkent, ugyanakkor, amikor szervezeteink és ezek vezetőinek feladata rendkívül naggyá és döntővé vált.

Teljes mértékben teljesíteni nagy vezérünk és tanítónk útmutatásait, minden kolhozban és gépállomáson bolsevik módra, megszervezni a munkát, ez valamennyi feladat sikeres megoldását jelenti, melyet a párt és a kormány jelölt ki a mezőgazdaságnak. Ennek biztosítéka a szocialista munkaverseny általános fejlődése és a sokmilliós kolhoztömegek alkotó kezdeményezésének eddig soha nem látott emelkedése. További biztosítéka ennek korunk legnagyobb szervező, mozgósító és átváltoztató ereje — bolsevik pártunk, amely Sztálin elvtárs vezetésével biztosítja a szocializmus győzelmét és vezeti népünket a fényes és közeli jövőbe — a kommunizmusba!"

8

Idéztünk már egy közmondást a suszterokkal kapcsolatban, idézzünk még egyet: fejétől bűzlik a hal. Kutatásaink során senkire ennyi elmarasztalót nem hallottunk, mint a Slovenská kniha nevezetű intézményre. Nem lehet ezekután meglepő, hogy belépvén az „oroszlánbarlangba“, a Slovenská kniha központi épületébe, egy pillanatra azt hittem, rossz helyen járok. Úgy gondoltam ugyanis, szörnyetegeket találok ebben az épületben, s kiderül, hogy normálisra méretezett, szabályos emberek tevékenykednek itt is. Akiknek szintén megvannak a problémáik, elpanaszolnivalóik. Említsük ehelyütt a sok közül csupán a mondandónk számára legfontosabbakat:

A Csehszlovákiában élő magyar dolgozók könyvigényét képtelen kielégíteni az az egy-két kiadó, amely magyar könyveket is jelentet meg nálunk. Ezért kötött a Csehszlovák Szocialista Köztársaság könyvbehozatali, illetve könyvkiviteli szerződést a Magyar Népköztársasággal. Hogy évente hány millió értékben jön be s megy ki, az most számunkra másodrendű adat. Az elsőrendű ez: elég-e ennyi? A Slovenská kniha azt mondja: elég volna, ha következetesen végig lehetne vinni az elveket. Mi (könyvtárosok, könyvárusítók, olvasók

panaszaiból kiindulva) azt mondjuk: nem elég! Ha elég volna, nem volnának a panaszok.

Hallgassuk meg azonban a Knihát is:

Működik egy bizottság, amely összeül minden negyedévben, s eldönti, hogy a pénzügyi kereten belül miből mennyit vegyenek át a magyar könyvkiadók kínálatából (az ún. közös kiadásokon kívül). Meghatározzák tehát az igényt. Erre fel jön Pestről a válasz: ezt nem adjuk, azt sem adjuk, ebből csak ennyit adunk, abból csak annyit adunk. Nem nehéz kitalálni, hogy a jó könyvekből ajánlanak a legkevesebbet (hiszen ez náluk is elfogy) s arról már ne is beszéljünk, hogy valóban a legmegfelelőbb összetételű-e ez a bizottság, amikor az utóbbi évek legnagyobb könyvsikeréből, a már emlegetett Rozsdatemetőből, nem vett át egy példányt sem.

Vannak hát itt is érvek, s ezekből nyilván magyarázható a bizonyítvány. A mi érveink viszont nem kevésbé súlyosak: szocialista társadalomban élünk, szocializmust építünk. Számunkra a legfőbb érték valóban az ember. Tegyük-e hozzá, hegy a művelt, önmagát s a világot értő, olvasó ember? Az a véleményünk, hogy eme típus megteremtése érdekében mindent el kell követnünk: itt nem játszhatnak közbe pénzügyi, külkereskedelmi akadálypk. Megegyeztünk a Slovenská kniha igazgató- helyettesével abban: számunkra az a fontos, hogy a jó könyvek ott legyenek mindenkinek a kezeügyében.

Pofonegyszerű ez, csak azt nem érti a magamfajta naiv írástudó: miért nincs hát így?

9

Nem törődünk eléggé a könyvvel. Nem törődünk eléggé a fölépítménnyel. Nem kétséges, hogy a szocialista társadalom építésének kezdeti stádiumában elsősorban az alapon van a hangsúly, ám arra, mintha kevéssé ügyeltünk volna, hogy egy későbbi stádiumban egyre nagyobb szerep hárul majd a fölépítményre, az ideológiára, s hogy ennek a stádiumnak a kádereit már az előbbi stádiumban kell előkészíteni a nagy feladatokra.

Ennyit kérésünk általános okairól. Ha mindehhez hozzávesszük a mi nemzetiségi viszonyainkat, talán megkapjuk a képletét a cikkünkben felemlített problémák okainak.

A csehszlovákiai magyarság túlnyomó többsége falun született, falun nevelkedett és falun él. Nagyon csekély számú az értelmiségünk, s még ennek is túlnyomó többsége tanító. Műszaki értelmiségünk, amennyiben van ilyen, nem tudatosítja önmagában létét, na- gyobbára vegetatív életet él, nemzeti-nemzeti- ségi-nyelvi kultúrától (de ezen belül a humánus, szellemi kultúrától is) leginkább elszigetelve. Az sem titok ma már, hogy tanítóink jelentős része nagyon gyönge színvonalon teljesíti hivatását, s ha a jelenleg folyó tanítóképzésre gondolunk (a Nyitrai Pedagógiai Intézetben például), akkor a legcsekélyebb okunk sincs