Irodalmi Szemle, 1963

1963/1 - Tőzsér Arpád: Veres János: Tüzek és virágok

feloldó, vívódó versekkel adós maradt a költő. Mert Magyarországon a „hurrá optimizmus“ költői később többé kevésbé megküzdöttek korábbi tévedéseikkel, de a mi költőink a belső vívódás helyett a problémák elhallgatását választották. Ennek a „hallgatásnak“ a jegyében fogant a Veres kötete is. Sőt nem egyszer beleesik régebbi hibájába is. A Lenin c. versében pl. így ír:

A közöny roppant sárkányait igéi könnyen leterítik, vulkán-agya van s emberszíve: homlokán fehér virág nyílik.

A versben az „új“ a „homlokán fehér virág nyílik“ sor. Csakhát ez is olyasféle „modernista“ fordulat, amely gondolathiányt takar. Egyébként a vers többi része, a csodatévő Lenin, akinek minden játszva sikerül, még az Ifjú szívem szerelmével-t idézi. S kísért a tartalmatlan lelkesedés is:

Tízezer traktor száll az égen, mit láttok rajta emberek?

Ibolyát szedünk s jelköszöntjük a békét és az életet.

A kötet felemássága részben a kiadó, a szerkesztő műve! Nem tudom megérteni, hogyan kerülhettek bele a kötetbe az ilyen gyenge versek, mikor ugyanakkor egész sor sajtóból ismert erős hangú vers egyszerűen kimaradt belőle. Itt elsősorban az emlékezetes Judit-versekre gondolok. A kötet szerkezete sem egységes, ami talán szintén a bizonyos korszakok kihagyásával, s a fentihez hasonló hígító, de legalább „társadalmi mondanivalójú“ versek berakásával magyarázható. S kinek volt szüksége ezekre a versekre? Semmiesetre sem a költőnek. Hallomásból, de saját tapasztalatból is ismerem a kiadó gyakorlatát: ennyi és ennyi százalék „szocialista“ vers nélkül a kötet nem jöhet ki. Az effajta gyakorlat tarthatatlanságát Veres példázza a legjobban: a másfajta érdeklődésű költőtől társadalmi mondani valót követelni: új sematizmust eredményez. Vagy pedig a régebbi sematikus, esetleg már túlhaladott versek bevételét. Az eredmény: az olvasó mintha sötétben tapogatna: mi lehet a mostani Veres? Mintha egy kommentárból kéne kibontani a kommentált cikket. De tarthatatlan az is, hogy egy verskötettel annyi ideig dolgozzanak, mérlegeljék, alkalmas-e kiadásra, hogy mire a kötet végre kijön, teljesen elveszti kor-hitelét, s az olvasó csak a fejét csóválja: ez még mindig csak itt tart?

Veres „őrhelyét“ ezek között a versek között hát nem kereshetjük. Az nem lehet ugyanis igazi őrhely, ahonnan Lenin-1, vagy akárt a Partizánok-at ugyanolyan sematikusan lehet látni, mint hét évvel ezelőtt. De gyerünk tovább.

Emlékezetesen szép vers a Lugas:

Itt ülök lekönyökölve, várom a tücsköt, a holdat.

Szerelem szállong a szélben, pehelylágy hangon dalolgat.

Veres legszebb verseiben csak színek, s cselekvéstelen emberek „lebegnek“. Az őszi kert — pompás vers, de az emberek ebben sem csinálnak egyebet, csak hangtalanul előjönnek a házból, s leveszik a fűrészbakot a hosszú farakásról. S ha komoly dologra kerül a sor, Veres emberei mindjárt hitelüket vesztik. így veszti hitelét a Partizánok is. Veres világa hát a hallgató tárgyak s a hangtalan emberek világa, s ez meg is felel az ő pasz- szív szemlélődő valóságának.

Legszebb versei közé tartozik a Beszél a fákkal a bús őszi szél-t idéző Tüntetés. De a háború ellen a kedvesével „egybefogózva“ ugyan, de csak így tüntet:

Bolygó jámborság, bójád vagyunk mi! Hajód jutása jó útra térjen!

A Tüzek és virágok magyarázatnak tűnik:

Sírok, nevetek, kiabálok, de mindig, mindig jót akarok.

S ugyanúgy a Megérkezés:

És gyenge, romlott szemem előtt

— mert kicsípte a sors hidege — a dolgok zöme fordítva állt, mint tó tükrében a jegenye.

Ez az Ifjú szívem szerelmével torzító tükrének látszólagos magyarázata, csakhogy nem tozítás-e megint a társadalmi valóságból kinövő sematizmust egyéni tragédiává megtenni? Mert Veres értelmezésében az erősebb társak előre törtek „víva dallal“, s csak ő maradt le. De mi tudjuk, hogy „kemény évek zavarosában“ azoknak az erősebb társaknak a „dalai“ se nagyon vívtak, de még csak előre sem igen törtek.

Egyidőben úgy érzi Veres, hogy a szerelem mindenért kárpótolja. Ezt a hitet fejezi ki a Télvégi vers. Hasonlóan szép a Ballada is:

Kék füvek közt megtaláltam, átölelte ólom-vállam

De sorolhatnám az Örömdal-1, a Kis rapszó- diá-t, az Acélkék éjszaká-t, az Eljegyzés a holdvilágnál-t, a Virágom, virágom-at, mind, mind szerelmi líránk igaz értéke. Kár, hogy az utóbbiból Juhász Ferenc jajgat:

Jaj, azért mert átrágtam magam azon a sok könyvön, csak gyenge legény maradtam,