Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Ág Tibor: Ismeretlen ballada
4. Idesanyäm, Vétesse ki szollá szívem, Szolló szívem, Szolló szívem, víg örömem. 5. Vétesse ki, Tétesse be új ladába, Ügy vigye jel Ügy vigye el az új botba. 6. Hogyha kérdik, Hogyha kérdik, mit árú kend, Szábó Kátá Szollá szívit, víg örömit Szollá szivit, víg örömit. Az eddig megjelent ballada-gyűjteményekben sehol sem találtam változatát, ezért a budapesti Néprajzi Múzeum népzenei osztályának vezetőjéhez, Varga Lajoshoz fordultam. Sem ott, sem a Magyar Tudományos Akadémia nagy népdalgyűjteményében nem találták közeli változatát. Vargyas Lajos — „Kutatások a népballada középkori történetében 1. Francia eredetű réteg népballadáinkban“ c. dolgozatában (184. old.) — tesz említést hasonló motívumról, mely a mi balladánkban is Szerepel. „Több balladánkban — Három árva, Betlen Anna, Nagy hegyi tolvaj — szerepel a következő panasz: S vegyétek ki a szívemet, S mossátok meg ürmös borba, Takarjátok gyenge gyócsba, Zárjátok bé egy ládába, Vigyétek bé Brassóba, minden vegyen példát róla stb. (Székely népdalok, 31.) Néha „Szívem-májam“ szerepel, gyenge gyolcs helyett lenruha vagy papiros, ürmös bor helyett langya bor, s egyikmásik elem ki is maradhat.“ Vessük össze balladánkat az említett balladákban szereplő rokon motívummal. Három árva. A kb. 100 magyar változat több mint fele Erdélyből származik. A többit Magyarországon és a mi vidékünkön gyűjtötték. A cselekmény váza: Három árva a temetőbe indul. Útközben találkoznak Szűz Máriával. Három aranyvesszőt kapnak tőle, mellyel ha megcsapják a temetőt, édesanyjuk felkel a sírjából.1) (Vannak változatok, melyekben az anya kimondja, hogy nem kelhet fel.) Az árvák elpanaszolják, hogy mostohájuk milyen kegyetlen hozzájuk. „Mikor fehéret ad hátunkra, Vérrel virágzik az alja“. Édesanyjuk megfésüli őket, megvarrja ruhájukat. Abban a változatban, melyben a Szabó Kata balladánkkal rokon motívum szerel) A változatok jelentős részében nem szerepel Szűz Mária, csak a formula, amit mond az árváknak — a három vesszőről. pel,2) az anya nem kel fel a sírjából. A három árva tovább indul, hosszú útra buj- dosásra. „Azt mondá a kisebb árva: — Ne menjünk el Moldovába, Hosszú útra bujdosásra, Inkább öljetek meg engem.“ Ez után következik a rokon motívum: Vegyétek ki szívem, májam, Takarjatok gyenge gyolcsba, Tegyétek be zöld ládába, Vigyétek be Brassóba, Tegyétek ki vaskapura, Vegyen példát minden árva, Kinek nincsen édesanyja. (Kisbacon, Székelyföld) A nagy hegyi tolvaj. Az asszony hangosan panaszkodik, amiért szülei a nagy hegyi tolvajhoz adták feleségül, aki most is rabolni, fosztogatni ment. Ura az ajtónál kihallgatja az asszony panaszát. Megharagszik rá és fejét véteti. Mielőtt kivégeznék, az asszony kéri a szolgáját: Mikor fejem veszik, mosd meg ürmös borba, Édes ürmös borba, takard gyenge gyolcsba. Tedd fel a hintámba, vidd bé Moldovába, Apámnak, s anyámnak tedd az asztalára. Hogy egész Moldova vegyen példát róla, senki a lányát tolvajnak ne adja! ( Háromszék3 ) Betlen Anna. Sárosi Mihály — beszélgetés közben — figyelmezteti Betlen Jánost, hogy Anna húga a kocsisával szeretkezik. 2) Kriza János — Orbán Balázs — Benedek Elek — Sebesi Jób: Székelyföldi gyűjtés Bp. 1882. Magyar Népköltési Gyűjtemény III. 78. 3) Faragó József: Diófának három ága, 73. old. ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1956.
