Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Alexandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
katonazubbonyra vetkőzve, a harmadik pedig derékszíjjal átkötött irhabundában és nemezcsizmában mélyen aludt a keskeny pádon. A sarokban állt a vödör meg a felmosórongy. Suhov megörült és ezzel búcsúzott a Tatártól: — Köszönöm, parancsnok polgártárs! Ezentúl sosem fogok heverészni! Itt egyszerű törvény járta: ha végeztél — eredj. Most, hogy Suhovnak munkát is adtak, valahogy megszűnt a kínzó ha- sogatás. Fogta a vödröt és kesztyű nélkül (siettében kesztyűjét a párna alatt felejtette) megindult a kúthoz. A TTO-ba induló brigadérosok odacső- dültek az oszlophoz és az egyik fiatalabb, a Szovjetunió volt hőse, felmászott az oszlopra és letörölte a hőmérőt. Lentről jöttek a jó tanácsok: — Ne lehelj rá, akkor fölmegy. — Lófaszt! Fölmegy! De nem ettől. Tyurin, Suhov brigadérosa nem volt köztük. Suhov letette a vedret, és kezét pufajkája ujjába melengetve kíváncsian figyelt. Az, aki az oszlopra mászott, rekedtes hangon leszólt: — Huszonhét és fél, a nyavalyát bele. Biztonság kedvéért mégegyszer megnézte, aztán leugrott. — Nem jó ez a hőmérő, mindig hazudik — mondta valaki. — Hát ide akasztanák, ha jól működne? A brigadérosok szétszéledtek. Suhov a kúthoz szaladt. Füles sapkáját nem kötötte meg az álla alatt, s a fagy hasogatta a fülét. A kútban vágott léket vastag jéghártya fedte be, úgyhogy alig bírta begyömöszölni a vödröt. A fagyott kötél is állt, mint a cövek. Suhov szinte nem is érezte a kezét, szaladt vissza a párolgó vederrel a felügyelő szobába, s kezét ott bemártotta a kút- vízbe. Egyszerre felmelegedett. Tatár már nem volt ott, de közben négyre szaporodott a felügyelők száma, abbahagyták a dámajátékot, meg az alvást s arról vitatkoztak, mennyi kölest adnak ki nekik januárra (a telepen rosszul álltak élelem dolgában, bár a jegyrendszert régen eltörölték, a felügyelőknek külön juttattak bizonyos élelmiszereket olcsóbb áron). — Húzd be azt az ajtót, te dög! Huzat van! — fordult feléje az egyik. Vigyázni kellett, nehogy már reggel átnedvesedjen a nemezcsizmája. De más felvenni valója nincs, még ha el is futna érte a barakkba. Nyolcéves fogsága alatt Suhov már sok mindenféle rendet megért a lábbeli körül: volt úgy, hogy az egész telet nemezcsizma nélkül vészelték át, az is megesett, hogy cipő helyett csak háncs- bocskort, vagy pedig használt autógumiból készült bocskort adtak ki nekik. Úgy látszik, most már a lábbelivel valahogy rendbejöttek. Októberben Suhov igen rendes, tartós bakancsot kapott, s elég nagyot, úgyhogy két meleg kapca is belefért (persze azért kapott ilyet, mert a segédbriga- dérossal együtt állított be a raktárba). Egy hétig úgy járt, mint valami ünnepelt, csak úgy kopogott az új bakancs sarkával. Decemberre megjöttek a nemezcsizmák — ez már döfi. Sose halunk meg! De valamelyik nyavalyás ott a könyvelésben azt sugalmazta a táborparancsnoknak, a nemezcsizina fejében vegyék el a bakancsokat. Mert, úgymond, nincs az rendjén, hogy a fogolynak egy időben két pár lábbelije is legyen. Suhovnak választania kellett: vagy az egész telet bakancsban kínlódja át, vagy pedig kivételezi a nemezcsizmát, amit még akkor is viselhet majd, ha olvad, a bakancsot viszont le kell adni. Pedig hogy vigyázott rá, kenőolajjal puhította, egészén vadonatúj bakancs, a kutyateremtésit! Még semmit sem sajnált ennyire a nyolc esztendő alatt, mint ezt a lábbelijét. Aztán a bakancsokat egy csomóba dobták, tavaszra úgyse kapja vissza az ember a sajátját. Fél nap megint lement. Ebédszünet! Eh, elszalajtották! Már régen el kellett volna indulni az étkezőbe, sort fogni. Az objektumon tizenegy brigád dolgozik, de kettőnél több nem fér be az étkezőbe. A brigadéros még mindig nincs itt. Pavlo fürgén körülnéz s aztán határoz: — Suhov és Gopcsik velem jön! Kilgasz! Ahogy Gopcsikot magukért küldöm — vezesse azonnal a brigádot. A távozók helyét azonnal elfoglalják a kályha körül — úgy körül veszik, mint valami szépasszonyt, mind szeretné átölelni. — Elég a durmolásból! — kiáltoznak. — Gyújts rá! S egymásra néznek, melyikök gyújt rá. De dohánya egynek sincs, vagy ha van is, nem veszi elő.
