Irodalmi Szemle, 1963

1963/6 - Lehocky Teréz: Moloch az isten

járják a hastáncot a koszorús zsidó-kade- sák, honi nochriják, idegenvérű zónák, naphkat barák, sukkot benóták: mindany- nyian kolostorbeli örömlányok, előjővén sátorvárosaikból, egyenes, rövid utcácskáikból. A tömeg egymásba gabalyodik, eltünedezik a szent liget nagy fáinak riadt homályában, felségestagú, néma, komorló márványainak talapzatánál. Vízirózsa rebben, fészek ring az alvó nyirfalombon. Csókok borzongattak, mosolyok, testek nyíltak. Az utca adta, utca visszavette szépe egy rangban a többi fehérnéppel.

Utolsónak maradt a zarándoklatban Juda magtalan fiainak, Hernek és Onannak kései gárdája. Magjukat a tűzbálványhoz csapják.

Rájuk döbbenvén a hajnal, a hülő isten torkába pengetik a bujaság bérét: sekelt, aranyat, rézpénzt.

Harmadnapra felfrissülve, kialudva úsztatnak át a Jordánon. Onnan keletre, Gilead legnagyobb őserdejébe, Efraimba gyalogolnak. Itt famúmiák, óriáspáfrányok nőnek. Nehéz közöttük az előrehaladás. Absalomnak megfelhősödik az arca. Indákba, cserjékbe, szövevényes bozótokba béklyózva torpannak meg egy helyen. Ha- dastyánja, Amasa visszakozást parancsolna, keresik Chusajt, a tanácsadót, de sehol. Árulás ? Máris mindenünnen füttyülnek a sípok, zuhognak a parittyák; Absalom hívei összehúzódnak a rémülettől és a tehetetlenségtől. Lehetetlen fegyvereiket használni, úgy összezsúfolódtak a keskeny helyen. Az ellenségtől először csak úri portyázók jönnek, utánuk a jól felszerelt, kizabáit, de fegyelmezett vasnép, a filiszteus. Bekerítik egykettő Absalomot. Minden perc végtelen. Dárdák, kések, pengék metélik, vágják a tüdőt, szívet, combba, ágyékba, belekbe szalad a nyíl.

A filiszteusok barbár hanglejtéssel üvöltöznek, bujtogatják egymást, ahogy ez már szokás. Absolom híveinek csúfnevet osztogatnak. Absalomék egyre kevesebbet szólnak vissza, s a csata gigantikus mészárlássá alakul. A holtak nyitott szájjal a földön feküsznek, tropikus, buja virágok isszák fel fájdalmukat, utolsó nyögésüket. Vörös lyukak tátonganak rajtuk. Valahol farkasok, sakálok vonyítanak, rókák su- nyítanak.

Amasa megadja —, Ahitofel felakasztja magát.

Absalom menekül fehér jeruzselámi öszvérén. Vihar támad, zúgnak a fák. Egy gesztenyeóriás karja kinyúl a lobogó szőke haj után, kiemeli az ezüstnyeregből, és virág-gyertyájaként lógatja, himbálja. Az öszvér továbbfut egymaga.

Joáb látja meg fügve az ég és föld között. Három dárdát hajít testébe. Csak megrándul.

Egy gödörbe lökték, akár a gyilkost.

Salomo az ifjabb király. Megint permetez a szerencse a gazdagokra, cserépre írja szerződését a kalmár, összevásárolja potom áron a paraszttól a termékfelesleget, s másutt búsásan eladja. Az adó pontosabban gyűlik be, mint valaha; megszűntek a nemzetségek és a törzsek határai. Csak egységes, gőgös Izrael állam van, adókerületekre osztva. Robotol a pórnép. Vége, vége, csakugyan vége a nők és anyák jogának! A férjnek tudnia kell, ki örököl utána. Halmozni, gyűjteni kell a vagyont, egyesek kezében, ne follyon ki a család markából. Igenis! Az özvegy adassák újra férjhez holt ura testvéréhez, legyen az taknyos vagy ősz fürtű vénecske. Az elsőszülötté a gazdaság színe-java. Nincs osztozkodás, megoszlás, elaprózódás, csak erős, megingathatatlan, tulajdon, Jahve tulajdona, amit az ő parancsára sokszorozni kell.

Szemfödő a régi közösségnek: nők találmányának. Halál Baálnak és Molochnak. Pozdorjává zuzatnak, a földdel egyenlővé tétetnek. Jahve az egyisten. Győzött. Őrködni fog az egyférjes asszonyon, egységes nemzeten, az új Izraelen.

A ghezeri naptár szerint lenszedés hónapja van és olyan évben jár az idő, amikor Babyloniában Nabu-mukin-apli és Asszíriában II. Assurrábi uralkodik.

Dávid végleg elgyengült. Vaksi, botor. Bábszerű vázteste naphosszat a kereveten pihen. Motyog. Ha kéri, ha nem, nála a siralmak papja, a kalu, ki bánatos zengésű zsoltárokat zengedez, az ersemmát. „Minden hasztalan, minden hiábavaló, minden csak hiúság. Hiúságok hiúsága“ — így szól a divatos, babylóniai utánzat. Ez a legújabb irodalmi termék. „Nem marad kő kövön Jeruzsálemben“ — kesereg a dalnok

— „éppúgy elpusztul, mint Nippur és Or.“