Irodalmi Szemle, 1963
1963/6 - Lehocky Teréz: Moloch az isten
ereklyéket, csecsebecséket, kiseperték a bálványok szentélyét, felöntözték és virággal ékesítették. Áldoztak nékik. Molochnak leginkább. A szent fák, őstölgyek körül őrjöngve táncoltak. Az emberalakú istenkövek, faragott sziklák mögül lekaszálták a gazt. Absalom kihirdeté, hogy Izrael szíve ezentúl nem Jeruzsálem, de Hebron. Ügy mint vala Saul és elődjei idején. Jahve olyan mint a többi isten. Sátra a hebroni Mamré-n lesz. Frigyládája se kell. Mózes táblája se kell, mondván, hogy tartsa meg magának Dávid király, és ő se nyúljon a máséhoz, se a más asszonyához, se a más birkájához, szőlejéhez. Dávid betakarta tenyerével arcát. Restel- kezik. Joab intésére folytatják. — Légy erős, király úr. Amnon fiadat Absalom szolgáival leszuratta a lakomán. Baal Hassorban történt a gyapjúnyírási ünnepségen, ahová Amnon a többi örökösöddel gyanútlanul elment. A többinek haja- szála se görbült, megfutottak, de nem üldözték őket. Saját fülünkkel hallánk, miszerint Absalom hangosan kijelenté, hogy tettében senki se véljen bosszút. Ő nem azért haragudott Amnonra, mert testvér- húgát Thámárt vagy négy évnek előtte meggyalázta, feleségnek mégse vevén. Thámár nem fogant, elment hierodulának a szent forráshoz Szíriába. Férjet talált, annak talentumnyi hozományt vivén, hogy utódairól gondoskodnék. Ügy mondá — Amnon és Salomo képviselik az új rendet, mivel majd mindenki elégedetlen. Salomo úrfi atyjaura tenyere alá bujt, asszonyanyja szoknyáiba rejtőzött, azt nem lehet Quidronból előcsalogatni. De hogy Amnon lépre ment, nem engedték többet a markukból. Várható, hogy e sors lesz mindenkinek osztályrésze, aki kiszakadt a törzsi egyenlőségből és más zsírján hízik. Ha pap, ha katona, ha kereskedő, vagy bármi más. A király lelapított fülekkel hallgat. Ha csak Amnon halála volna az egyedüli rossz! Annyi a fattyúja, hogy egynek az elhalálozása meg se kottyan. De a gyilkos megfut Hebronba, az amúgyis kígyót-békát fújó Judäába, úton-útfélen szedegeti a rabszolgát, szegényparasztot, kisembert, és ezzel az aljanéppel száll szembe az aranypiacnak, a hatalomnak, apjának és Jahve- nek, akik a merőben az újat jelképezik. Ez nem csínytevés, királyi lurkó könnyelműsége, ez forradalom, mely vért, megtorlást, hóhért kíván. — Mi van még? — Ez minden. Túlontúl is sok. Csak Joáb derűs. Ügy hajtja ki magából a terveket, hadállásokat, mint tavasz a rügyeket, szinte habzó felesleggel szórja őket. Ráér közben a maga elgondolásait elfogadtatni Dáviddal. A mindenfelől megcsalt, rászedett ember önbizalma visszatér. — Chusajt királyuram elküldöd azzal a megbízatással, hogy férkőzzék Absalom kegyeibe. Mondja, hogy nálad kegyvesztett lett. Beszélje rá arra, hogy ne hallgasson Ahitofel és Amasa tanácsára. Ne szervezzen katonaságot és ne csapjon rajtad itt Qidronban. Fúrja meg őket valami dib-dáb mesével, hadd vesszen el bizalma irántuk. Ők a felkelésnek lelkei, ők képviselik a higgadt észt. Vagy keltse fel Absalomban a hiúságot, hogy naggyá, okossá nőtt ő nélkülük is. Csak csínján, ravaszkodón. Nem tanácslom neked, király, véle most mindjárt háborúságot kezdeni. — Mi az? Hát te is mellépártoltál? Hagyjam, hogy megbokrosuljon az egész ország? Bevonuljon Jeruzsálembe és Ho- sannát kiáltsanak néki, pálmaággal köszöntsék? — Ne keseregj. Mindjárt nem támadhatod meg. Ugyan kivel? Ki van melletted? Egy nyelves feleséged, annak fia és egypár szolgád. Először híveket, sereget kell to- borzanod, türelemmel lenned. Még akadnak ezrek, kik érted fegyverbe állnak. Csak idő kell. Küldj követet a gileádiakhoz, Bar- zillajhoz, Makir ben Ammielhez. És tudom, hogy a legyőzött Ammonita király, Sobi ben Nahas se marad el mellőled. Absalom meg addig hadd szédüljön a könnyű sikertől, hadd higgye, hogy halálodig kolduskenyéren, számkivetve fogsz élni Észak-Jor- dániában. Majd csak szétmegy tábora. A parasztoknak gyomot szedni, aratni, vetni kell, közel az olajbogyószüret. Elszállingoz- nak a biztos, tartós siker tudatában. Absalom ne gyűjtsön sereget, csak híveket. Ez a te egyetlen előnyöd. e Absalom szervez, rábeszél, fehér öszvérén viteti magát a tanyákra, szájából, szeméből szinte fénypárák ömlenek. Az ég buja lángtól forró, körötte nagy embertömeg, sustorgó, meglódult forgatag. Hosszú, redős ing van rajta, bőröv szorítja össze. Hullámos szőke haja vállára omlik. Szeme kék, szakálla rőtes. Ezzel tűnik ki a sok feketére edzett test közül.
