Irodalmi Szemle, 1963
1963/5 - FIGYELŐ - Koncsol László: Tőzsér Árpád: Mogorva csillag
a felismerésből fakadt ez az újfajta magatartás, hogy a szocialista társadalom fejlődése sokkal bonyolultabb folyamat, mint ahogy azt a dogmatikus gondolkodásmód magyarázta. Bábi Tibor 1958-ban írta meg. „Keresek valakit" című versét, de csak 1963-ban látott nyomda- festéket (Irodalmi Szemle). A vers az akkori idők emberének szorongásos kételyeit idézi, egyelőre tapogatózva, nyomott, már-már az egzisztencializmus kilátástalan hangulatait idéző képekben. Bábi szorongva kereste „tornyok, daruk, traverzek, drótok közt", „vak, süket dolgok mögött az embert": „Már jóllakott, evett ivott az ember, mégse boldog, körülvettek és jellázadtak ellenem a dolgok,... pedig én nem vagyok vak, se koldus, csak eltévedtem a jól megtervezett, mégis oly kusza rengetegben.“ Tőzsér is kimondott egyet-mást azokról az évekről a „Férfikor“-ban (1958), de úgy, hogy puszta helyzetkép és szorongások helyett annak pozitív ellenképét adva, erkölcsi, politikai programot adott; a fagyfegyelem bálványa helyett egy harcos emberség-eszményt állított vezérfonalul: „Legyen fülem, ha bánattó ümget úrra font kantárt csak úron tűrjek. Fagy fegyelembe vérmeleg kedvet, csendszájba bátor szót követeljek ...“ Tőzsér rendkívül robbanékony lelkialkat, s ez magyarázza meg stílusának jellegzetes keménységét, versei — zenei kifejezéssel élve — rézfuvós hang-szerelését, éles fortissimóit, képeinek mozgalmasságát. Még elégikus hangvételű verseiben is felfedezhetjük ezt a nyugtalan mozgást, feszült belső vitát. Ez a feszültség megfogalmazásainak keménysége azonban néha nyersességbe, darabosságba hajlik, s bántó hatású (Téli szerelem, A fejem meg én). Ott viszont, ahol fiatalos nyugtalanságát, kamaszos békétlenségét és felfokozott életvágyát hivatott kifejezni, feltétlenül találó: Dobom magam, élet, beléd, hogy fröccsenj szerelemmel, harccal, hajnali vad tyuhajokkal,...“ (Fröccsenj élet szerelemmel) vagy: „Mohó suhanckor, bolygó érzékek, szinte óránként változott testem, Más-más ösztönöm szaladt előre, s ámultam más-más látomásverten. (Szemek) Versei nagyrészt drámaiak, különösen a legigényesebb darabok. Szorosan összefügg ez a jelenség a világhoz való viszonyával és robba- nékönyságával. Ha ötletszerűen összevetjük alkotásmódját, mondjuk, Ozsvaldéval, egyszeriben nyilvánvaló lesz a különbség. Ozsvald verse, „A margaréta" háborús látomás, egyetlen finoman megmunkált kép formájában: a költő eltűnődik egy pillanatra a margarétán, amelyen átgázolt a tank, de csak egy pillanatra, mert — katona lévén — rohannia kell tovább. Ozsvald verse futó benyomás, s ameny- nyiben drámai, a Csehov-drámák hangulatához hasonlíthatnánk. Tőzsér minden sora csupa feszültség: „Káromkodunk bennünk új ösztönök kelnek próbálgatunk immár állandó félelmet megy a vihar körbe az ég veszett ökre villámok cikáznak arcon veres sörte ...“ Itt kell még szólnunk egy fontos formai körülményről. A modern költészet legfontosabb eleme a kép. Tőzsér is a képszerű alkotási módszert követi. Képei fontos fogalmakat, gondolatokat elevenítenek meg, rendkívül tömörek. A „Fájdalom“ záró szakasza is ilyen megdöbbentő erejű kép: „Nem marad belőlem csak kuszáit, tépett ideghalom. Csúcsaimon villamosszikra pattog: a fájdalom." ' Ilyen képszerűen dolgozik nálunk Cselényi is. Amíg azonban ő a képek áradásával, spontán halmozásával, laza fűzésével igyekszik hatást elérni, Tőzsér szigorúan rendszerez, válogat és szerkeszt, a logika törvényei szerint. Tőzsér egyre koncentráltabban társadalmi költő, s a társadalmi problematika a személyes élmény erejével hat verseiben. Ennek van alávetve minden klasszikus motívum: természet, világ, sőt a szerelem is. így valósul meg nála, úgyszólván ösztönösen, mély társadalmi és lelki alapokon az a belső költői egység, ami a közelmúlt költészetében az imént hiányoltuk, de sajátos elszegényedéssel is jár: a költői műfajok szegénységével. Tőzsér kötetének épületét néhány erős verspillér tartja, mindenekelőtt társadalmi költeményei (Credo, Fémek ideje, Férfikor), szerelmes versei (Hanka, Szemek, Szerelemsirató), elégiái (Mogorva csillag, Fájdalom, Őszi világ), s néhány dalszerű verse, de a kötet versanyaga természetszerűleg nem egyenértékű. Ez természetesen mindenekelőtt a már említett sokéves késéssel indokolható. Van a kötetben néhány vers, ötlet, játszadozás, ezek elmaradhattak volna. A jövőben, ha sor kerül egy másik, reprezentatívabb Tőzsér-kötetre, nagyobb és árnyaltabb formagazdagságot kívánhatunk. A költészet fejlődésére ugyanis jellemző egy-egy korszakon belül egy kettős irányú fejlődés. Egyrészt minden korszak igyekszik felszámolni, másrészt azonban fel is újítja, persze modernebb alapokon, a hagyományos költői műfajokat.
