Irodalmi Szemle, 1963

1963/5 - FIGYELŐ - Koncsol László: Tőzsér Árpád: Mogorva csillag

Géprombolók c. színművének fordítása ugyancsak külön kiadványként is megjelent, s a darabot a proletkult színjátszói több ízben színre vitték. Végül — bár nem tartozott szervezetileg a proletkulthoz — mégsem hagyhatjuk említés nélkül Fábry Zoltán értékes regényfordítását: Do rohov Golgotáját, az egyik legelső magyarra tolmácsolt szovjet művet —, amely hosszú ideig folytatásokban jelent meg a Munkás-ban, majd a folytatások összegezéseképpen könyvalakban is kiadták.

E műfordítások nyomán a kassai proletkult munkája széles távlatokat kapott. Szűk keretek közé szorított provinciális szellem helyett internacionalista levegő, széles nemzetközi látókör adott szinte korlátlan lehetőségeket a kulturális és nevelőmunka kibontakoztatásához.

A huszas évek közepe táján azonban sajnálatosan leszűkül ez a tevékenység. Mácza János és felesége még 1923-ban a Szovjetunióba emigrál, Hidas Antal és Szántó Judit Magyar- országra távozik. Kassai Géza és Fried Jenő a politikai életben tevékenykedik tovább. A munkatársaknak ez a megfogyatkozása maga után vonja a munka elszürkülését, stagnálását, majd hanyatlását. A proletkult körében fejlődésnek induló irodalmi góc fokozatosan elhal, nem válik a csehszlovákiai magyar szocialista irodalom bázisává. (Ez az irodalom csak évek múltán űj keresésekkel és kísérletekkel, s természetesen más centrumokkal kezd újra a kísérletezésekhez s a lassú kibontakozáshoz.)

Nem célunk a kassai proletkult működésével kapcsolatos irodalmi centrum jelentőségének túlértékelése. Az itt született művek: jelenetek, tömegjátékok, gyermekversek, választási nóták, agitációs mesék — egy forradalmi lendülettel teli kor tipikus termékei, amelyek végső soron osztják az egész proletkult mozgalom eseményeit és korlátait egyaránt. Nem kétséges, hogy ezekben az alkotásokban túlteng a politikum, hogy alkotóik szemében a műgond másodlagos feladatnak tűnt s hogy e látszólagos túlpolitizáltság ellenére sem eléggé átfogó és konkrét a bennük megtestesülő társadalomszemlélet. A sorokban sok még a deklaráció, a mondanivalóban túlteng még az általánosság. Két igen lényeges kérdésben azonban lehetetlen el nem ismernünk a pro- letkult-irodalom történeti érdemeit. 1. Hangsúlyozza az irodalom s általában a kultúra osztály-jellegét és e felismerés birtokában félreérthetetlenül a munkásosztály mellé áll. Figyelemre méltó alkotások hosszú sorát hozza létre, amelyeket a proletariátus történelmi hivatástudata hat át, s amelyek már a magyar nyelvű szocialista irodalom elvitathatatlan részét alkotják. 2. A politikai elhivatottság mellett az új művészet formai kérdéseiben is döntő fordulatot alakít ki. Szakít az avant- gardizmus anarchikus és individualista művészforradalmával, az izmusok formakísérletei helyett az írók és költők figyelmét a realizmus felé irányítja. E két alapvető esztétikai kérdésben tulajdonképpen szocialista irodalmunk továbbfejlődésének alapjait rakta le, s ilyenformán — közvetve vagy közvetlenül — döntő befolyással volt az egész felszabadulás előtti irodalmunk útjára és irányára.

Tanulmányunk e kétségtelenül számottevő történelmi szerep megvilágításához és feltárásához kívánt néhány új adalékot és szempontot adni.

Tőzsér Árpád: Mogorva csillag

S a szavak megint rendbeállnak csikorognak és trombitálnak, megkínoznak és élni hajtnak.

Szavak, nem: sorsok, szóhatalmak.

A szó elpusztít, a szó megéltet.

A szó: megváltás, a szó: végzet.

(Credo ut intellegam)

A szavak tizenkét-tizenhárom éve kínozzák Tőzsért. Meghajszolták Komáromban, ahol érettségire készülve, még az ötvenes évek elején, vad bölcseleti viták és lelkes mozgalmi munka tüzében, hol egy diákszobán, hol a Jókai-szigeten, magunk is mint önzetlen és csak az ügyért-égő romantikus Jókai-hősök formálódtunk — és közben kissé deformálódtunk is. Elzárva az élettől, könyvek és nevelők között (kétségtelen, hogy jó nevelők voltak!), a nagy célok és feltétlen hit igézetében nagy dolgokra készültünk és máris sok furcsát tettünk. Ámde mégis szép idők voltak azok, mert volt célunk, s mert a Tett volt mindennek fölött. Ebben a légkörben fogantak az első publikált Tőzsér-versek.

Teltek az évek. Egyetem, tanítás egy falusi iskolán, főiskolai tanulmányok, közben egymásra torlódó tragédiák (Tőzsér szavaival: „Megélt és meg nem élt vad fogalmak“), majd két év katonáskodás következett. Tőzsér írt, fejlődött, 1958-ban megírta szép versét, a „Férfikor“-t, aztán hamarosan elnémult. Egészséges közösségi ösztöne azonban átsegífigyelő