Irodalmi Szemle, 1963
1963/5 - FIGYELŐ - Botka Ferenc: A kassai proletkult irodalmi tevékenysége
bérről meg a Szegénylegényekről címűt33 kissé részletezőbben és elemezve bemutatnunk. Háború van. Az emberiség halálthozó harcokban pusztítja önmagát. Ekkor kerekedik fel a Jó Ember. Jósága nem kell senkinek, s ezért elhatározza, hogy felkeresi a Szeretet Tündérét, szövetséget köt vele, és a Szabadság Géniuszával összefogva megteremtik a föidi Paradicsomot. A Szeretet Tündéréhez azonban nem tud eljutni. Ütonálló farkasok elfogják, útlevelet követelnek tőle, vagy megvesztegetésképp egy fiatal bárányt. A Jó Ember azonban irtózik a korrupciótól, inkább elhatározza, hogy útlevelet kér. Visszaútra során találkozik a Szegénylegénnyel, aki szintén a Szeretet Tündérének erdejébe tart. Mikor közli vele, hogy farkasok állnak az erdő szélén és „írást“ követelnek, a szegénylegény pisztolyt vesz elő: ez az ő útlevele. A Jó Ember nagyon megijed az „erőszaktól“, siet hazafelé. Hosszú hónapokat vár a vízumra, s mikor megkapja és különböző kalandok közt bejut a meseerdőbe, különös kép fogadja: a Szeretet Tündérének lakában pirosképű szegénylegények álmodozás helyett egy új ország építésén szorgoskodnak. Kiderül: a Jó Erfíber elkésett. Amíq ő az erőszaktól és a korrupciótól való félelmében útlevélre várt, a Szegénylegények kiirtották a farkasokat, kiszabadították a Szeretet Tündérét, szövetségre léptek a Szabadság Géniuszával, s most a mindennapok gyakorlatában valósítják meg a földi Paradicsomot.. . A Jó Ember nem tudja elviselni, hogy az ő légies álmait fegyver, „erőszak“ valósítsa meg: szörnyet hal. Meghasadt szívéből vaj csurog ki... Már a tartalom puszta végigkövetése is jól érzékelteti, hogy nem egyszerű gyermekmesével van dolgunk. A mese vonala mögül előtűnő valóság kemény kontúrjai kétségen kívül az októberi forradalomra, a forradalom bolsevik és mensevik taktikájának a problémáira utalnak. A Mese a Jó Emberről meg a Szegény- legényekről, — s Mácza többi meséi is — közvetlen politikai vonatkozású írások, amelyeket akkoriban találóan „agitációs-mesék“- nek neveztek. Műfajilag ezek az alkotások nagyon közel állnak a német proletárirodalomban szélesen elterjedt „agitációs történetekhez“, ugyanakkor azonban mégsem azonosíthatók velük. A Kassai Munkás-ban is közölt német tanmesék (1. pl. Az okos és ostoba hajadon,34 Értéktöbblet35 stb.) túlságosan a földön járnak, a legtöbbször valamely politikai tétel puszta illusztrációi, sajátos, egy-egy történet keretébe helyezett és kevés fantáziával megírt — parafrázisai. Mácza írásai oldottabbak, fantáziadúsak, a mesék világába kalandozó történet fonalát szellemes csattanó53 L. KM 1921. jan. 12. sz. 34 Lene Voigt: Az okos és az ostoba hajadon. KM 1921. jún. 23. sz. 35 Otto Erich, Hartleben: Értéktöbblet. KM 1921. ápr. 2. sz. kon keresztül vezetik a politikai élet bizonyos vonatkozásainak művészi feltárásához. A fantázia és mesélőkedv szempontjából ezek az írások inkább Barta Sándor meséivel tartanak rokonságot36. Míg azonban Bartánál, a realistánál elrugaszkodott képzelőerő a groteszk figurák ábrázolásának expressionista játékán keresztül éreztet rá — szinte félálomszerű szűrőn keresztül, — a valóság egy-egy szorongató problémájára vagy ellentmondására, addig Máczánál a meseszövés egyszerűbb alakjai, motívumai közvetlen kapcsolatot igyekeznek teremteni egy-egy politikai tanulság vagy tétel művészi megjelenítéséhez. Az agitációs mesék Mácza alkotómunkásságában lényegében véve ugyanazt a szerepet játszották, mint a gyermekversek és a választási nóták Hidas költészetében. Kifejezésmódja egyszerűbb lett, művészete megtalálja a politikai munkával való szerves és termékeny kapcsolatot. E mesék a kortársak szerint igen népszerűek voltak, több ízben is szerepeltek a munkás-estek műsorain, s 1921 folyamán A föld himnusza és más agitációs mesék címen külön füzetben is megjelentek a Kassai Munkás kiadásában. Fordítások Nem lenne körképünk teljes, ha befejezésképpen nem szólnánk néhány szót a kassai proletkult körében igen intenzíven folyt és véleményünk szerint rendkívül jelentős műfordítói munkáról. Ha a számokat nézzük, a külföldi versek, novellák és színdarabok fordításainak a proletkult-rendezvényeken jóformán a magyar irodalomnál is nagyobb szerepe volt. Elég, ha csak az akkor már bizonyos múltra visszatekintő szovjet, az éppen ezekben az években viharos fejlődésnek induló német és az akkor kibontakozó cseh irodalmi kísérletekre utalunk. A kassai proletkult szép számmal vette át a már kész műfordításokat — s itt elsősorban Gábor Andor tolmácsolására gondolunk —, de mellettük saját költői is kiemelkedő jelentőségű műfordítói munkát végeztek. Mindenekelőtt ismét Mácza Jánosról kell beszélnünk. Seifert, Hora, Čapek, Majakovszkij, Gorkij versei és elbeszélései jelzik tevékenységét. Nem hagyhatjuk említés nélkül az ugyancsak Kassán élt Juhász Árpád tolmácsolásait sem, aki főleg lírát fordított: Boleš, Macek, Neumann, Heine, Hoernle, Kanehl, Mühsam, Schönlank stb. költeményeit. Fel kell hívni a figyelmet Fried Jenő tevékenységére, aki mindenekelőtt prózát fordított. Gorkij visz- szaemlékezései Leninre Az Ember címen az ő tolmácsolásában láttak először magyarul napvilágot. E nagyfontosságú mű folytatásokban jelent meg a Munkás-ban, de a szerkesztőség külön füzetben is közzétette. Meg kell említenünk Kassai Géza munkáját is: Toller 36 Barta Sándor mesélt 1. újabban összegyűjtött művelnek kiadásában: Pánik a városban. Bp. 1959.
