Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Egri Viktor: Valahová tartoznod kell
ILONA: Azt se tudja, ki vagyok, miféle fészekből cseppentem ki. ISTVÁN: Engem nem a fészek érdekel, egyedül csak maga... Tanul, ugye? ILONA: Nem találta el. A Cérnában dolgozom... ISTVÁN: Mutassa a kezét! ILONA (önkéntelenül a háta mögé rejti kezét, aztán mégis mutatja a jobbját): Mit akar a kezemtől? ISTVÁN: Sok az apró heg rajta... ILONA: Ügyetlen vagyok. ISTVÁN: A keze mást mond, mint az arca. Nincs összhang köztük. Ha nincs összhang, akkor valami nem stimmel. ILONA: Tehát rejtély vagyok, amit meg akar fejteni. ISTVÁN: Ne mondja ilyen gúnyosan. Nem áll jól magának... Ma különös hangulatban van. Izgatott, levert, szomorú, most meg gúnyos... Néztem egész este. Aki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Leitatnak egy szoknyaéhes vén bolondot. ILONA: Nekem se tetszett. Utálatos volt. ISTVÁN: Akkor miért nem hagyta faképnél azt a bandát. ILONA: Mit kifogásol annyira rajtuk? ISTVÁN; Huligán banda! Nem a ruhájuk miatt gondolom. Felőlem akár cilinderben és cowboy-nadrágban járhatnának, tüszőjük- ben három revolverrel!... Hogy jutott maga közéjük? ILONA (tartózkodóan): Miért faggat folyton? ISTVÁN: Annyira a terhére vagyok? Akkor mehetünk. (Feláll.) ILONA: Maradjon! Nem én, de maga van furcsa hangulatban... ISTVÁN: Igaza van. Mindig beleártom magam a mások dolgába... Magamban mindig azt mondom: ne légy önző. Naponta legalább öt percig törődj a más ember gondjával, bajával. ILONA: Honnan tudja, hogy gondom, bajom van? ISTVÁN: Csak sejtem, érzem... Az öt perc különben letelt. Adja a kezét, béküljünk ki. ILONA: Nem kell kibékülnünk, nem haragudtam. ISTVÁN: Szeretném magát gyakrabban látni. Akár mindennap, ha megengedné... Mikor jön holnap a munkából? ILONA: Háromkor végzek. ISTVÁN: Várom a kapunál. Elmegyünk a Li- dóra fürödni. ILONA: Inkább sétálnék. A Ligetben várjon. Öt felé a propellerállomásnál, a sétányon. ISTVÁN: Ott leszek. ILONA (előveszi fésűjét, púderes dobozát. Egy férfi aranykarkötő óra esik ki a táskájából. Meglepetésében felkiált.) ISTVÁN: Mi baj? ILONA: Nem értem... ez az óra... hogyan került a táskámba?! ISTVÁN: Mutassa! (Nézi az órát.) Schaffhau- seni, színarany. ILONA (már ocsúdik): Biztosan a Császáré vagy a Hugóé. ISTVÁN: És ők dugták a táskájába... tréfából? így hiszi? ILONA: Alighanem így volt. ISTVÁN: De nem így volt... És ezt tudnia kell!... (Keményen.) Ez a pénzes pali órája, akit leitattak. ILONA: Lehetetlenség! ISTVÁN: Mit védi őket?!... Öcska trükk! A táskájába dugták, ha az a pacák az útón keresné, hogy megjátsszhassák az ártatlant... Kálmán bácsi, holtbiztos, hogy otthon felejtette... Vagy elvesztette a mosdóban... És mind a három vagány, meg az a lány is megesküszik, hogy nem is látták. ILONA: Maga feltételezi... ISTVÁN: Mérget vennék rá, hogy így van... Jöjjön, azonnal el kell mennünk a rendőrségre. ILONA: Nem, ezt nem akarom! ISTVÁN: Csak nem tart valamitől?... A tanúja vagyok. ILONA: Magam intézem el a fiúkkal. Biztosan csak éretlen csíny volt. ISTVÁN: Ilyet még tréfából sem szabad tenni. Menjünk! ILONA: Nem... nem akarom, hogy ehhez bármi köze legyen. ISTVÁN: Egyedül nem engedem. Elkísérem. ILONA (kétségbeesve): Nem érti, hogy nefti akarom... Ez nem a maga dolga, csak az enyém. (Elrohan.) ISTVÁN (kábán néz utána). SIMON (visszajön): Mi az, elment? ISTVÁN: El... Valami szörnyű dolog történt. (A szín elsötétedik.) 3. ISTVÁN (az előtérben): Hiba volt, hogy nem siettem utána és magára hagytam. De az ember sokszor csak utólag ismeri fel, mit kellett volna tennie... Azzal az öt perccel is csúnyán felsültem. Csak jár az ember szája, fellengősen kertel valamit, hogy felelősek vagyunk másokért is, segíteni kell akkor is, ha nem kérik tőled.. Mert minden bajnak oka van, a magánynak is és könnyebb a teher, ha valakivel megosztod. De ehhez öt perc vagy tíz nem elég. Ehhez az egész emberséged kell! Az egész, osztatlanul, tiszta szívvel, érted?! És vedd komolyan, halálosan komolyan, mert úgy lehet, hogy egyszer téged is szorongat a gond és magadra maradsz vele és a keserveddel. Ha botfülű vagy és taplós a szíved, ne várj segítséget a magad bajában... Meg sem érdemied... Tegnap megbuktam, rosszul vizsgáztam. (Sétány a Dunánál. Egy árnyas tölgy alatt pad. Délután öt óra: a megbeszélt
