Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Egri Viktor: Valahová tartoznod kell
ILONA: Csak öt... Én nem iszom többet! DAGADT: Hatot hozzon, Feri. Majd megiszom én. (Ilonához.) Ne murizz, Lonci. Hadd fizessen a pali. Nem árt az új tőkés osztálynak, ha legombolunk róla egy-két százast. KÄLMÄN: Mit susogtok ott, hé!... A hölgyekkel még nem ittam pertut. RÖZSI: Én csak pezsgővel iszom. KÄLMÄN: Olcsóbban nem adod? . . . Pendelyes korában az asztal körül kergették, ha nem früstökölt pezsgőt... Hehehe! (Odavonja székét Rózsihoz.) Tudod, hogy tetszel nekem. RÖZSI: Ezt másoktól is hallottam... Félre a pracnit, Kálmán bácsi! Ott még nem tartunk. KÄLMÄN: De tarthatnánk. RÖZSI: Mennyi ä telefonszáma? KÄLMÄN: Mire kell? RÖZSI: Feltárcsázom. Idehívom a kedves neje őnagyságát, hogy vele szórakozzon. KÄLMÄN: Hehehe!... A Balatonnál üdül a lányommal. Szalma vagyok. RÖZSI: Ahá, azért olyan vérmes... nyulká- lós. KÄLMÄN: Mondanék valamit... RÖZSI: Ne mondja. Betéve tudom. KÄLMÄN: Remélhetek. RÖZSI: Remélhet — a haláláig. FERI (hozza a megrendelt italt.) DAGADT: Itt a pia! RÖZSI: Nagyon szomjas lettem, olyan hevesen udvarol. (Az egyik tele poharat Kálmán bácsi kezébe nyomja.) Isten éltesse, Kálmán bácsi! Kap egy puszit, mert olyan jó fiú! (Tréfásan megcsókolja a feje búb- ján.) KALMÄN (ujjúval az arcára bök): Ide is egyet! RÖZSI (megcsókolja az orra hegyén.) KÄLMÄN: Lejjebb, Bözsikém! RÖZSjl: Rózsi a nevem. De tíz után lehetek magának Bözsi vagy Piroska. Piroska szebb. Választhat! HUGÖ (odahajol a poharával): Isten éltesse sokáig, míg nem ér az orra bokáig! (Isznak. Dagadt újra teletölti Kálmán poharát. Itatják Kálmán bácsit, de mókák közt, kedvesen, hogy gyanút ne fogjon. — A jelenet alatt megjelenik István Simonnal. István felismeri Ilonát és meghajlással üdvözli. Ilona visszamosolyog rá.) KÄLMÄN: Remek fiúk vagytok, istenuccse!... Ügy vág az eszük, mint a borotva. Ügyesek, dolgosak, mulatni is tudnak ... Azt mondtad, főiskolás vagy, Vikikém? HUGÖ: Bocsánat, Hugó! ... Franciásan Ügo — Viktor nélkül. DAGADT (felvágva): Én vagyok az egyetemista, Kálmán bácsi. Délelőtt vizsgáztam — jelesre. Most szabad egy kicsit kirúgni a hámból, nemdebár? KÄLMÄN: Szabad, hogyne szabadna. (Udvariasan.) Miből vizsgáztál, Dagi barátom? DAGADT (ötöl-hatol): Hogy én...?... Hogyne kérem ... Elektrolízisből meg kadrio- mániából. KÄLMÄN (mintha rosszul hallaná): Miből? DAGADT: Hát elektro ... HUGÖ (kisegíti zavarából): ... kémiából, akarta mondani. DAGADT: Kicsit elcsúszott a nyelvem ... HUGÖ (élvezi Dagadt zavarát): Tetszik tudni, nagy koponya. Atomfizikus lesz. KÄLMÁN: Ez a Dagi? Nem is néz ki belőle... De kész szerencse. Az atomfizika, megha- sadás, miegymás roppantul érdekel. Mert ehhez is konyítani kell manapság. DAGADT: Haladni a korral, nemdebár! KÄLMÄN: Megmagyarázhatnád nekem, hogyan lehet a végtelen világűr mégis véges?... Nekem ez sehogyse megy a fejembe. DAGADT (gyilkosán néz Hugóra): A végtelen... Hogy is mondjam... Hát ez igen fogas dolog... Majd holnap megmagyarázom, édes Kálmán bácsi. (Elillan.) CSÄSZÄR (odalép, hogy mentse a helyzetet): Prosit Kálmán bácsi! KÄLMÄN (koccint vele): Isten éltessen, Császár úr! CSÄSZÄR: Magának Gyuri vagyok. KÄLMÄN (félrevonja): Gyere csak egy pillanatra, Gyulus... (Elől leülnek.) Örülök, hogy így összemelegedtünk. Az ember évekkel fiatalodik közietek ... Hg,t izé ... nem volnék fukar... A lányoknak elkel néha egy kis ruha vagy egy szép táska. Nem igaz? CSÁSZÁR: De mennyire! KÄLMÄN: Az a hallgatag fruska még jobban tetszik nekem, mint a Bözsi... pardon, a Piroska! CSÄSZÄR: Az tabu magának, Kálmán bácsi. KÄLMÄN: Mi a fene! Az Ugó tán a vőlegénye? CSÁSZÁR: Az Ügo meleg, a Lonci meg hideg. Fagyosszent. Érti, Kálmán bácsi... De a Rózsika megpuhítható. Próbálja meghívni. KÄLMÄN: Baj, baj! Magamhoz nem vihetem. Három sárkány őrzi a házat. De egy is elég, hogy beköpje az asszonynak. CSÄSZÄR: Nincs azért hiba... Figyelmeztetem, a Rózsika afféle romantikus. Ért a szép- tevéshez, ugye, Kálmán bácsi? KÄLMÄN: Hajaj, de mennyire! Jobban a Don- zsuánnál. CSÄSZÄR: Akkor szüret... Van szobája, hajnalig is enyeleghet, ha bírja szusszal. KÄLMÄN (a combjára és mellére üt): Bírom én, hogyne bírnám. (Üjabb pohárral koccint Hugóval.) Isten éltessen, Ügo! HUGÖ: Egy cvikipuszit, Kálmán bácsi! (Megcsókolja.) KÄLMÄN (fintorog): Eredj, te Einstein... pa- csulis vagy! (Hugó visszavonul.) CSÄSZÄR: Hát légies legyen a vallomás. KÄLMÄN: Légies?... Vagy úgy... értjük, fiú. (Nevetgél.) Bírom én szusszal. Hajaj, jobban, mint ti!
