Irodalmi Szemle, 1963
1963/5 - Oleg Logvinov: Harcosok
ország belsejébe, alighanem három-négy órája csak, hogy az utolsó szakasz elhagyta harcállását, engem pedig itt hagytak az egérfogóban. Ha nem törnek be ezek itt ordítva, toporzékolva töltényért, élelemért, harci támogatásért, ittrekedek és minden percben nyakamon az SS-Vallonien elővédje. Mégpedig kényelmesen, vasúton, páncélvonat fedezete alatt. A páncélvonat most a szomszéd falu apró állomása előtt rostokol. Nem messze mögötte a hatalmas kocsikból álló, ponyvával letakart két hosszú vonat. Rakodó nélkül nem mennek semmire, a harckocsik ott döglenek majd a vonatokon, ameddig ki nem javítják a szétroncsolt vágányokat, vagy nem ácsolnak rakodót a nyílt mezőn. De gyalogos rohamegységet azért ki- küldhetnek. Egy század frissen felszerelt, jóllakott, tartalékból felvonuló rohamlegény két szakasz elkeseredett szlovák katona és vagy harminc fegyelmezetlen szabadharcos ellen! Háttal állt és így megengedhette magának a gúnyos mosolyt. Ezekkel kiállni? Közös rohamra indulni a pálya-javí tó németek, vagy a felderítő rohamcsapat ellen ? Rongyosok, mormolta magában. Igenis, rongyosok! Nem katonák ezek, hanem rongyosok. „Elvtársak“ jutott eszébe ismét az idegenül hangzó szó, amit ezek itt rikoltoz- gatnak az udvaron, a folyosókon és a nagyobbik tanteremben, ahol most esznek... Micsoda? Esznek? Zabáinak! Felfalják az én katonáim kosztját — vacsorát is újra kell majd főzetnem ... Úristen! Vacsorát? Dehogy vacsorát! Riadó! jelezte hirtelen az agya. Húsz percet vesztegettem el az időből, talán az életemből, katonáim életéből. Húsz istentelenül drága percet, amíg megértettem, hogy az ezred visszavonult, felszakította az ercvonalat, ezek pedig néztek egy nagyot, amikor nem találták helyén azt az alakulatot, melynek megsegítésére őket oda irányították. Riadó! Felcsomagolás, utóvédet kijelölni és elvonulni. Közben pedig ... — Küldönc! — ordított egy harsányat. Az ajtó felcsapódott és nyurga, szőke, puskás tizedes jelentkezett. — A hadnagy urat! — parancsolta röviden. A tizedes feszesen tisztelgett. Az orosz felállt, helyre rántotta nadrágszíját, állva hajtotta fel a maradék bort, és megcsóválta fejét. — Ilyen fegyelem ... Ilyen fegyelem. Hát ez jól esett. Mráz nem mintha nem kedvelné őket, de ezek a mokány, nagyhangú legények — látott már jó egy párat Besztercebányán, Mártonban, Zólyomban — nem a mi fajtánkból valók. Leállni bra- tyizni bárkivel, tisztessel, sorkatonával ... Na igen, aztán a fegyelem is ilyen. Ügy jönnek és mennek, akár a cigányok, fecsegve, énekelgetve, kiáltozva. Lehet, hogy ilyen módon viselkednek harcban is. Hát csodálkozhat is a tisztjük, biztosuk, vagy micsodájuk is ez az orosz, hogy rendesen fegyelmezett sorkatonaságot észlel ebben a rettenetes időben, amikor valami, úgy látszik, nincs rendben, valami bomlani kezd, senki nem tud semmit, kezdünk visz- szavonulni, mindig csak visszavonulunk, nem tudjuk hol és mennyit, nem tudjuk miért, csak nem kapunk híreket, parancsokat se igen... Csak azt tudjuk, hogy valami nincs rendben. És most persze az orosz egy fegyelmezett félszázadra bukkant . . . Hulina hadnagy jelentkezett parancsnokánál. Okosan csillogó barna szemei kedvesen kacsintottak a két szakállasra, kezet fogott velük és előírásszerűen bemutatkozott, majd tiszti fesztelenséggel várta felettese szavait. — Befogatsz — mormolta elgondolkozva a főhadnagy. — Elviszed a homokfutót. Egy katonát viszel magaddal... meg a ... a dolgainkat. Az iratokat! — vágta oda sebesen. — Mindenáron érintkezést szerzel valamelyik alakulattal, onnan pedig a törzskarral. Ha nem sikerül, irány Zólyom. — Mi az istennek? — hördült fel a sportruhás, és a főhadnagy egy sóhajtással tudomásul vette, hogy az mégiscsak tüdőbajos. De azért pillantásra nem méltatta az arcátlan, tolakodó civilt. Az oroszhoz fordult: — Őrnagy úr! Kiadom rendelkezéseimet... A szakállas dühösen toppantott egyet. — Hagyja a rangokat! Normális embernek nézem magát. Riadót kívánok ... — Két perc múlva riadóztatom alakulatomat ... — Harci felkészülést... — Logikus. — Addig harcosaink esznek. Felfejlődünk és a fennsíkról megközelítjük a vasútvonalat ott... — Északi menetirányban visszavonulok — közölte a főhadnagy kimérten.
