Irodalmi Szemle, 1963
1963/5 - Fecsó Pál: Ég és föld között, Almafák
Fecsó Pál ég és föld között Konzervdobozba zárt a félelem, hering voltam egy bárka fenekén, vizet nem kaptam, » fény nem ápolt, maradt az álom, a dac, a könny s az éjszakában maradtam én. Vádolnak, hogy magammal törődöm — hát törődik velem valaki? Nem a halált idézem, az életet hivattam vallani, az elfelejtett senki-ember, ki álltam őrt a semmiség előtt, haldokoltam, tehetek róla, hogy visszatérni volt erőm? Tegnapelőtt ismét operáltak, húsz éves vasat vágott ki a kés, nem jajdultam, minek tettem volna ? Hang nélkül is fáj a szenvedés. M. Diaz Gámez (Kuba) család almafák Szeretem a borzas almafákat, szüzlány szégyenével vetkőznek az őszben, férfi parancs ez, kemény, természetes, sodorják a percek térben és időben. Levél-selymét szeptember csalta el, ami megmaradt apró szilon-holmi táltosvérű, ezerszínü szelek fogják egy este halkan elrabolni. Megborzongnak a gallyai ruhát kérnek a novemberi égtől; tavaszhullásig nem kapnak meleget csak a varjak toll-lepte szívétől.
