Irodalmi Szemle, 1963

1963/1 - Egri Viktor: Valahová tartoznod kell

CSÁSZÁR (ülve és zsemléjét rágva bókol Ilona {elé): Van szerencsém! Még nem mutatkoztam be ... Abban a büdös buszban elsodródtunk ... Papíron Csiszár a nevem. Itt Császár vagyok. Császár minden tekintetben. Felség. A többit Rózsi megmagyarázza. Vagy mondjam én? (Odaül Ilonához.)

ILONA (feláll): Nem szükséges.

RÖZSI (Dagadttal és Hugóval a víz felé megy. Ilona követni akarja ókét.)

CSÁSZÁR: Maradj! Egy kicsit dumálunk. Csücs le! (Megragadja a karján.)

ILONA: Mit akar tőlem? Eresszen!

CSÁSZÁR: Ne ugrálj, mert szájon váglak.

ILONA: Maga? Csak próbálja!

CSÁSZÁR: Ne ingerelj, édes szívem! Rossz a nevelésed. Nem mondták, hogy köztünk nincs finomkodás... magázás?

ILONA: Engedje el a karom. Nem vagyok a barátja.

CSÁSZÁR: Majd leszel... Nagyon közeli és nagyon hamar... A Dagadt a fiúd vagy mással futsz?

ILONA: Rosszul informálták. Nem futok senkivel.

CSÁSZÁR: Ne add a bankot! Remélem nem akarod beadni nekem, hogy még szüzike vagy.

ILONA: Ez igazán nem tartozik magára.

CSÁSZÁR: De nagyonis! Itt én szabom meg, hogy ki kivel... Értettük?

ILONA: Nem értettük!

CSÁSZÁR: Ejnye, de zabos valaki!... Ügy látom, rossz tapasztalataid voltak eddig a fiúkkal. Azzal a tucattal, akikkel eddig lefeküdtél.

ILONA: Tévedés: két tucat volt.

CSÁSZÁR: Ne vágj fel, szívem, ne vágj fel!

ILONA: Megmondaná végre, mit akar tőlem?

CSÁSZÁR: Egy kicsit megismerkedni, összemelegedni ... Tudom én is4 mi a szerelem. A holdvilágos, édes és meleg szerelem, ahogy a nagyanyád regényében áll.

ISONA: Köszönöm a kioktatást. Eddig nem tudtam, hogy a szeretkezés szerelem.

CSÁSZÁR: Az is, az is, te hétokos!... Itt a barátnőd, az a szerencsétlen Rózsi. Egyik fiúból a másikba szédült. Hideg volt, mint a hal, mert nem kapta meg azt, ami kell... Hát tőlem aztán bőven megkapta ... Látom, figyelsz. Érdekes, ugye?

ILONA: Szörnyen.

CSÁSZÁR: Sejtettem, hogy érdekelni fog... Szegény Rózsinak peche volt, hogy rám sózták azt a mázsát.

ILONA: Maga zsebes?

CSÁSZÁR: Abban is Császár.

ILONA: Mégis rajtavesztett.

CSÁSZÁR: Előfordul a legjobb családban... De te nagyon nyelves vagy, Baba ... Igaz, a Rózsi dolgát még nem fejeztem be. Abbamaradt a mi dolgunk a siti miatt. Belepistult a Dagadtba. Áldásom rájuk! Nem óhajtom visszahódítani... Elhiheted,

nélkülem nyomorék lett volna. Én csináltam nőt belőle!

ILONA: Valaki nagyon el van ragadtatva önmagától.

CSÁSZÁR: Lehet is... Van egy remek sufnim, Baba. Nincs messze a gyártól. Hajnalig velem aludhatsz, nem késel el a munkából.

ILONA: Szívesebben alszom a magam ágyában.

CSÁSZÁR: Ne dilizz! Ha én megéheztem, akkor jóllakni szeretek... Értettük?

ILONA: Nem értettük.

CSÁSZÁR (megelégeli az ugratást): Ostoba liba vagy! (Lerántja magához.)

ILONA: Eresszen! (Dulakodnak.) Kiáltok, ha nem enged el!

CSÁSZÁR (elengedi Ilona karját): Bolond vagy!... Nem szeretem a hisztiző nőket... Na, estig megondolhatod! (El.)

ILONA (észreveszi, hogy Császár a körmével feltépte karján a bőrt és vérzik. Táskájából előveszi zsebkendőjét.)

ISTVÁN (hozzásiet): Segíthetek?

ILONA: Köszönöm, nem szükséges. Már nem vérzik.

ISTVÁN: Elmérgesedhet. Ha megengedi — adnék egy kis Avirilt meg tapaszt. (Már ugrik is a táskájáért.)

ILONA: Maga orvos... vagy medikus.

ISTVÁN: Csak mérnökhallgató vagyok.

ILONA: Csak? ... Az tálán kevesebb?

ISTVÁN: Ez a ranglétra. Orvos, tanár, mérnök ... Nem én csináltam.

ILONA: Mindig ilyen patikával jár?

ISTVÁN: Múlt vasárnap csúnyán megvágtam a jobb lábam nagyujját ... Gondoltam, bevágom a táskámba ezt a tubust.

ILONA: Köszönöm, doktor úr... bocsánat, mérnök úr.

ISTVÁN (kész a kezeléssel; menni kellene és ezért kicsit feszeng): Majd ősszel annak titulálhat... Feltéve, ha sikerül minden vizsgám és a diploma munkám.

ILONA: Miért ne sikerülne, ha még itt is tanul.

ISTVÁN: Az idő a körmömre ég.

ILONA: Maga előtt az egész nyár.

ISTVÁN: Brigádmunkára megyek... Sötét ruha kell, jobb cipő, fehér ing.

ILONA: Miről írja a diploma munkáját?

ISTVÁN (meglepődik, zavart és boldog is): Hogy is mondjam... A híradástechnikai ipar fejlesztéséhez germániumoxid kell. Nálunk barna- és feketeszén kátrányaiból állítják elő. Ennek a gyártásnak technológiája izgalmasan érdekes ... Tudja--------I

LONA (csupa szem és lélek; úgy figyeli Istvánt, mintha valami szerelmes történetet mesélne): Miért nem folytatja...?

ISTVÁN: Mert unalmas, száraz téma ebben a gyönyörű napsütésben.

ILONA: Nem unalmas és nem is száraz.

ISTVÁN: Hát megértette?

ILONA: Nem, de jól esett hallani. Szeretem, ha valaki érti a dolgát. Sok ma az okos