Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Egri Viktor: Valahová tartoznod kell
(A körfüggönyön felragyog a napfénytől elárasztott tó vize. Egy csoport fiatal napozik a parton, ki vállára borított fürdőköpenyben, ki ingujjban vagy fürdőnadrágban, papírcsákóval a fején. Érzelmes dal hallatszik egy tranzisztorból. Öten vannak: két lány, Ilona és Rózsi és három fiatalember: Császár, Dagadt és Hugó ) CSÁSZÁR (hányiveti, parancsoló modorú, huszonötesztendős fiatalember. Ő a hangadó; a neve Csiszár, de Császárnak szólítják, néha tréfás hangsúllyal felségnek is, elismerve ezzel, hogy ő a társaság feje): Eredj a francba ezzel a sziruppal, Hugó! Keress valami rendes zenét! RÖZSI: Csak hagyd, nekem nagyon tetszik. (Együtt dúdol egy strófát.) A kerthez tartozik a rózsa, a patakhoz a habfodor, A diófához a dióillat, te pedig hozzám, tartozol... CSÁSZÁR (feldühödve): Doszt! Hányhatnékom van tőle, mint a lakodalmas kutyának. DAGADT (mialatt Hugó más zenét keres): Rosszul neveltek a sitiben, Császárkám. Felszedhettél volna ott egy kis finom modort. CSÁSZÁR: A smasszerektől? Azokat én tanítottam illemre. (Tánczene szól.) HUGŐ (énekel): Dudu ... dududu ... pap- pam, pim-pam, parampam. (Néhány tánclépést tesz és táncba akarja vinni Rózsit.) RÖZSI (lerázza magáról): Nyughass!... Még hajnal van. HUGÖ: Nem tetszik?... Ez önnek szól, ma- dám: Mióta megtanultam nálad nélkül élni azóta nem nehéz a más szemébe nézni... ISTVÁN (letepszik a közelükben, egy fa árnyékában. Aktatáskájából kiszedi úszónadrágját, majd újság, könyv és egy köteg összefűzött irat kerül elő.) DAGADT (közben felfújt egy gumilabdát): Gyerünk a vízbe! CSÁSZÁR: Csak lassan! Előbb falunk valamit. DAGADT: Szegény Császár! Alaposan lefogyasztott a szigorú diéta. CSÁSZÁR: Etted volna hónapszám te azt a finom káposztalevest, mőcsingot, savanyú krumplit. RÖZSI (megkínálja): Itt egy szalámis zsemlye, hogy éhen ne halj! DAGADT: A mázsát, amit rád nyomtak, le se ülted, felség! CSÁSZÁR: Mert én ott is minta voltam... Elengedtek három hónapot. Közben nagyon elkanászosodtatok. Majd rendbe szedlek benneteket!... Hol a boríték, Rózsi? Tegnap bérfizetés volt. Ide a lóvéval! RÖZSI: Elment a sütnivalód? Nem kell ehhez nagyérdemű közönség ... Majd este a Kis- pipában. CSÁSZÁR (most Hugót veszi elő): Neked meg mi bajod, Hugó? Zabszem szúrja a feneked? HUGÖ (rosszat sejtve, ijedten): Nekem? CSÁSZÁR: Hol voltál tegnap délelőtt? HUGÖ: Otthon csücsültem estig, amíg Dagi értem jött. CSÁSZÁR: Na maszlagolj! Engem nem fogsz átejteni,.. Mit kerestél a sulidban?... A CSISZ-fejesek hívtak vagy az önkormányzat ? HUGÖ (feszengve): Ezt honnan veszed? CSÁSZÁR: Nem kötöm az orradra. .. Puhítottak, édesgettek, mi? Elnézik azt a kis lopást?... Megígérték, hogy visszavesznek? HUGÖ (ébredő daccal): Nem vesznek vissza és nem ígértek semmit. De ha egy évig dolgoznék — — — CSÁSZÁR: Mennél szenet lapátolni vagy zsákolni? HUGÖ: Inkább az építőkhöz... Az lesz a szakmám. CSÁSZÁR: Sehová se mégy, te dilis! HUGÖ: Mi közöd hozzá!... Ez igazán a magánügyem. CSÁSZÁR (a többiekhez): Hallottátok, a kisfiú magánügye! A jó dolgában nem fér a bőrébe. Ügy él, mint egy angol princ és maltert akar keverni ez a hatökör. HUGÖ: A mamának már szóltam és ő azt mondta — — CSÁSZÁR: Kuss a mamával! ... Vagy azt óhajtod, hogy a lélekmentő angyalkáid egy kis információt kapjanak a kedves papáról? HUGÖ (dermedten): Bemószerolnál? CSÁSZÁR: Nem én, amíg parírozol... Itt fegyelemnek kell lenni, Hugócska! És ha nincs józan eszed, majd én töröm a fejem helyetted. Nem azért ültem egy kicsit miattad is, hogy most nekik nyalj ... Értettük? HUGÖ (elkeseredetten hallgat.) CSÁSZÁR: Te, Dagi, kicsoda az a girhes alak? (István felé bök a fejével.) Pont a nyakunkra jön. Vágj egyet a diójába! DAGADT (odadobja a labdát Császárnak): Vágj te! RÖZSI: Hagyjátok! Múlt vasárnap is itt tekergeti ... CSÁSZÁR: De nekem rontja itt a levegőt!... Szedje a sátorfáját, amíg nem késő. DAGADT: Ne csinálj balhét!... Van itt elég zsernyák, még bekasztliznak. CSÁSZÁR: Ne majrézz!... Nagyon mereszti ide a szemét. Ezt nem szeretem. Téged bámul az a huszonnyolcas? RÖZSI: Engem nem . .. Talán a Loncit. CSÁSZÁR (kihívóan szemügyre veszi az eddig kissé félrevonult an ülő Ilonát): Ahá, az új szerzeményünk!... Meg se mondtad, hol szedted fel? RÖZSI: Földim. Velem dolgozik a Cérnában.
