Irodalmi Szemle, 1963

1963/4 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Néhány magyar könyvsiker

kától sokszor jogosan felrótt görcsös akartsá- ga, öncélú eredetieskedése is lényegesen csökkent benne. írói módszere egyszerűbb lett, mesélő készségét nem torzítják erőszakolt metaforák, stílusa tisztult — anélkül, hogy ez az ízesség és színesség kárára lett volna —, hasonlatainak fordulatossága, szólás-mondásainak földízű bölcsessége mindjobban a népmesék hangjára emlékeztet.

A Szőrtarisznya története valahol a Körös mellett, egy képzeletbeli faluban játszódik le 1961—62-ben. Az itt ismertetett regények közt Timár Mátéé érdemli meg a legnagyobb figyelmünket, mert mondanivalója a legmaíbb: a falun lefolyt és ma is folyó társadalmi átalakulásról ad maradandó értékű híradást. A benne felvetett problémák teljesen azonosak azoknál a problémáknál, amelyek nálunk is adódtak a közös gazdálkodás útjára lépő parasztjaink életében és ma is elevenen hullám- zanak és gyűrűznek az idősebbek lelkében. A mi falvainkban és tanyáinkon is sok az Övári Mátyáshoz, Timár Máté regénye hőséhez hasonló mintagazda, aki a gyötrődés, vergődés és beletörődés útját járta, és nehezen jutott el a megnyugváshoz, ahhoz a felismeréshez, hogy vége a szőrtarisznyák korának, a lomba kell dobni a paraszti nyomorúságnak ezt áz ősi szimbólumát, hogy már ez sem emlékeztessen, ez se húzzon vissza a közösségért való tudatos, jövőt építő munka új útján.

Timár Máté parasztjai nehezen adják közre szívüket, félnek is, a gőg se hiányzik belőlük, de szinte beszélgetnek a földdel, a szemük fordulását megérti a jószág, és lázong a vérük a rendetlenség ellen. Övári Mátyást is ebből a fából faragták és mert értőbb, tanultabb gazdaember, aki jobban látja a hibákat, nehezebb az útja is, amely a közösségi életforma vállalásához vezet. De nehezebb az útja azért is, mert nemcsak tegnapi gondolatvilága verekszik benne a feltörekvő újjal, de egyéni életének bajai is összeütközésbe hozzák a közösségi életformával. Gyűlölt ellenfeléről, a szövetkezet állattenyésztési brigádvezetőjéről, aki lépten-nyomon keresztezi kezdeményezéseit, kiderül, hogy tulajdonképpen a fia és ő okozza törvényes utódjának halálát. Hogy a tragikus halál nem roppantja össze és nem hagyja ott a szövetkezetei, az a közösség erejének, a szövetkezeti tagok családias emberségének, vén édesapja bölcsességének köszönhető.

Mit mond ez a vénemberi bölcsesség a sír mellett? Azt, hogy a végén beletörődik az ember az erőltetett házasságba is, ha jóra válik, s olykor-olykor talán még úgy is érzi, hogy boldog. Óvári Mátyás viszi magával ezt a bölcsességet a szívében zsongó szeretet mérhetetlen érzésével, mert „keveset érne a jövendő, ha a jó örökségét nem adná hozzá a múlt... Mert aki nem vált lépést az időhöz, azt irgalmatlanul elgázolja az idő ..

Timár prózája, természetfestése és emberábrázolása erősen emlékeztet Móricz Zsig- mondra, de nem válik epigonjává. Nem másol,

nem utánoz, hanem úgy veszi át Móricz nemes örökségét, hogy a maga föld- és parasztismeretét hozzáadja, s termékenyen újjá formálja. Timár kitűnő ismerője a földműves munkának, agrotechnikai tudása bámulatosan sokoldalú és tapasztalatait minden szociográfiát kerülve, igen elevenen és élvezetesen olvasztja regénye menetébe. Értője növénynek, állatnak ugyanúgy, mint a föld vegyi összetételének, anélkül, hogy tudálékossá válna és ezért nincs regényének olyan lapja, amely feleslegesen hatna és fárasztana.

Timár Máté alakjaiban, különösen az idősebbekben, van egy kis meseszerűség; egy régivel, de nem maradival keveredő mai romantika lengi körül őket. Gyakori emlékezéseikkel, szólás-mondásaikkal valami jóízű népmesei zengést adnak a történetnek.

„Akit szeretünk, annak nem verünk akáctövist a körme alá,“ mondja Vendel, Övári Mátyás testvérbátyja.

Balogh Vince pedig, egy másik tapasztalt paraszt így okoskodik:

,,Minden elrendeződik öcsém, ha szárbafog- juk a türelmünket. Nem lutrin húzzuk ki a rendszert, amiben élünk, halunk, alkalmazkodjunk hozzá. Te is tanulod, látom..."

De néha ez az eleven élő nyelv furcsán megbicsaklik, irodalmiassá válik. Ugyanez a Balogh Vince bácsi, a Bajcsy-Zsilinszky volt embere ilyen szólamszerűen görcsös, irodalmi nyelven győzködi Mátyást:

— Mit csinál öcsém, ha egy-két év múlva keskeny lesz a föld a fiad talpa alá, s éles alj a a nagyvilág? A levegő is más már, az ösztönök is, tervek, szándékok is.

Szerencsére kevés az ilyen szólam, annál több az olyan élő szó, melynek lejtése, zengése hiteles, paraszti szájból fakadó. És külön öröm sorra venni érzékletes táj- és természetleírásait, amelyek sehol sem öncélúak, hangu- lattermőek, a cselekményhez simulnak, s hol pillanatokat, hol pedig egész évszakokat találóan jellemeznek.

íme egy idézet, amely a múló pillanat mellett egy évszak aszályos hangulatát idézi elénk:

„Keleten pírban hasad az ég, a forró nyárban kókadoztak a tengerik, a töklevelek, az út mellett korán kiégett, elszáradt ördögszekér görgött a szél előtt, s olyan sivár volt az augusztusi világ, mintha október végét mutatná a kalendárium."

írása eszmei mondanivalóját, a paraszti lélekben lejátszódó földrengést Timár Máténak sikerült egyetlen mondatba sűrítve összefoglalnia:

„Az önálló gazdálkodás partszakadása törvényszerűen lelki gátszakadást vont maga után az Óvári Mátyás-féle erős-parasztoknál, leírhatatlan megrázkódtatásokkal, s nemegyszer a történelem akkumulálta embertelen szívósságuknak köszönhető ez, hogy morális lerongyo- lódás nélkül kibírták mégis ..

Timár nem kendőzi el a nehézségeket, mert tudja és érezteti, hogy az összefogás és