Irodalmi Szemle, 1963

1963/4 - FIGYELŐ - Sauder József: Ciprus és obeliszk

szívós munka úrrá tud lenni rajtuk. Ugyanúgy nem riad vissza a legnagyobb lelki megrázkódtatásokról is szólni, drámai erővel leírni olyan esetet, mint Bucsa sógor meg- őrülését. Bucsát eszelőssé teszi, hogy kedvenc lovát be kellene adnia a közösbe és megint a közösség ereje az — mint Övári Mátyás esetében —, amely kimenti háborodottságából a vén embert.

Mátyásnak családi sebe gyógyírjaként fia születik, de benne is, a szíve rostjaiban, az

Szauder József:

Ciprus és obeliszk

Hét évvel ezelőtt, amikor először jártam Prágában, megálltam a Hradčany teraszán. Tekintetem végigsiklott a Malá Strana tetői, tornyai, kupolái fölött, s közben hallottam, hogy közelemben olaszul beszélgetnek. Olasz turisták voltak. Csakhamar szóba elegyedtem velük, felfrissítettem háború-előtti itáliai utam emlékeit, s közösen állapítottuk meg: mennyi a rokonvonás Róma és Prága városképe közt. Nemcsak az ennek az oka, hogy a reneszánsz és barokk századok tudatosan „átrómaiasítot- ták“ az európai nagyvárosok képét, hanem az is, hogy Rómában, Prágában vagy Bécsben egyaránt megvan évszázadok történelmi és művészeti kultúrájának folyamatossága, réginek és újnak szerves egysége. Prága „római- ságát“ ráadásul még a hegyes-dombos tájképi környezet és a városon átfolyó Vltava is fokozza.

Érthető, hogy az irodalomtörténésznek, de kritikusnak és esztétának is kitűnő Szauder József érdeklődését elsősorban Olaszország és Csehszlovákia sok városképe ragadta meg. A többi várost is, amelyet bemutat, hegyvidéki Vagy vízparti fekvés jellemzi: San Gimignanot, Marseillet, Wroclawot vagy České Budéjovicet. A „ciprus és obeliszk“ címadó motívumának kiválasztása sem véletlenül történt: a jellemzett olasz és francia, cseh, szlovák és lengyel városok valahogyan mind belekapcsolódnak az egyiptomi—görög—római ókorból kiinduló, a reneszánsz és barokk korában pedig újra nagy erővel felszínre törő művészeti hagyományba. Szauder huszonhárom hosszabb-rövi- debb tanulmányt egyesítő kötete így komoly értéke a magyar nyelvű esztétikai irodalomnak, ugyanakkor pedig a magyar—csehszlovák barátságnak is becses dokumentuma, hiszen a központban álló Róma és Prága mellett České Budéjovice, Český Krumlov, Tŕeboň és Pozsony is szerepel. Könyvének bizonnyal Csehszlovákiában is sok olvasója lesz, mint ahogy Szaudert magát is baráti szálak fűzik össze a cseh és szlovák tudományos élet jeles képviselőivel.

Emberi kapcsolatok, úti élmények, alapos művészettörténeti ismeretek, ugyanakkor haladó társadalmi felfogás mesteri egységét

agya tekervényeiben is megszületik az új. ahogy a látóhatár félgömbje alól kihullámzó, a mezsgyét megtagadó búzatáblán feledi a szemét, amely „egyenlő volt, s a borzoló szel- lőcske alatt úgy hullámzottak szókülő kalászai, ahogy a népek tántorognak a történelem sodrában, a parasztok lelkei a gyötrődés, vergődés, beletörődés göröngyös diilőútjain, míg elfogadják, és jobbá teszik a jót..

EGRI VIKTOR

(Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest 1963)

adják Szauder tanulmányai. Szinte csodálatos az a tudásanyag, amelyet a szerző minden erőltetettség, minden sznob mesterkéltség nélkül beleolvaszt városképeibe. Könyvét bátran útikalauznak is használhatjuk Csehszlovákia, Itália, Dél-Franciaország városaiban. Olyasmit érzékel és lát meg, ami sok más embernek elkerülné figyelmét. Bratislavát is jól ismerem, hiszen szülővárosom, s az utóbbi években is gyakran jártam ott, mégsem tudnám a Belvárost néhány mondattal olyan szemléletesen jellemezni, mint Szauder teszi: „Már nincs messze a Mihály-torony. Kétoldalt barokkos, rokokó paloták s szerényebb lakóházak sora vezet odáig, a sok fali kisplasztika a színesre festett homlokzatokon, az erős párkányok s előreugró tetők elevenséget, festői árnyjátékot lopnak be a napsütötte, forgalmas üzletekkel jól felszerelt utca terébe.“ Pompásnál pompásabb mondatokat, bekezdéseket lehetne idézni České Budéjovice vagy Český Krumlov bemutatásából is. E két cseh város különösen közel áll Szauder szívéhez, mai életével, művészeti emlékeivel, kulturális hagyományaival egyaránt. A krumlovi várkastély folyosóin tett séta arra is alkalmas, hogy a barokk művészet esztétikai problémáját felvesse.

Csehszlovákiai folyóiratban adjuk közzé ezt a recenziót, ezért érthető a csehszlovák vonatkozások kiemelése. Ne gondoljuk azonban, hogy az olasz vagy francia fejezetek kisebb értékűek! A művészetet és természetet, embert és társadalmat elválaszthatatlan összefüggésben látó Szauder itt is remekelt, például a közel ötven lapos, hat kisebb fejezetre tagolódó, „a Trasteverén“ című római esszében. Terek és utcák sodrása vagy harmóniája, épületek és városrészek ritmusa, emberi alkotás és természeti környezet együttese: mindez valóságos vezérmotívumává válik a szerző vizsgálódásainak.

Finom, művelt, szimpatikus embert és tudóst ismer meg az olvasó Szauder munkájából. Nem ez az első könyve, de vitathatatlanul ez a legjobb, legértékesebb. A kritikusnak szinte nincs is más feladata, minthogy néhány kívánságát hangoztassa. Mindenekelőtt jó vol