Irodalmi Szemle, 1963

1963/4 - HAGYOMÁNY - Käffer István: A kapcsolattörténet újabb antológiája

felvetve az összehasonlító irodalomtörténet kategóriáját, mint a kapcsolattörtéfiet első jelentkezési formáját. A XVI—XVIII. századbeli kapcsolatok ugyanis egészen más jellegűek, mint a felvilágosodás, a nemzeti gondolat megjelenése, illetve a századfordulótól napjainkig tartó tudatos közeledési kísérletek.

A kérdésben járatlan olvasó nemigen érti, milyen kapcsolattörténeti vonatkozás például a szlovák Ének a szigeti várról, a Zrinyi Miklós bán a szigeti várban című szerb hősi ének, hogy mást ne említsünk. Ezek a szemelvények a nemzetiségi kérdés nélküli, a közös elnyomás ellen közösen harcoló, a Kárpát-medence teljes gazdasági egységében élő népek azonos tematikát pusztán különböző nyelveken tükröző irodalmi alkotásai, ugyanígy a kuruckor dokumentumai is. A XVI—XVIII. századból áradó közös gazdasági egységből fakadó közös haza gondolata — anélkül, hogy azt akár Zrínyi, akár szlovák, román, horvát stb. kortársai hangoztatnák, hiszen nincs rá szükségük — inkább összehasonlító irodalomtörténetet jelent, mint a későbbi értelemben vett kapcsolatokat. A példánál maradva: Zrínyi a maga korának szellem-művelődés- és szokástörténeti viszonyaiban, a maga természetességében más, mint Balcescu román történetének koncepciója a XIX. század derekán. Orczy Lőrinc Garammenti szépekről cím alatt közölt verse vagy Juraj Rohoni költeménye a Nemzeti Múzeumról már más világot, új fejlődési fokot jelent, de még mindig messze van a mai értelemben vett kapcsolattörténet fogalmától. A XVI—XVIII. századi kapcsolattörténet tulajdonképpen összehasonlító vizsgálatokat jelent. Hogyan tükröződnek a különböző események a Kárpát-medence népeinek irodalmában: Krman Dániel, Benicky Gáspár írásai — egykorú dokumentumok — nem lehetnek kapcsolattörténeti vonatkozások csupán azért, mert az említett két szerző szlovák volt. Szlovákok voltak — de ugyanúgy kurucok, mint az egyébként szlovákul tqdó Bercsényi vagy akárki más. A XIX—XX. században született kuructémájú írások képe alaposan megváltozott. Kalinčiak Svätý Duch című elbeszélésére a hungarus patriotizmus nyomja rá bélyegét, Jégé pedig az önálló szlovák nacionalizmus szemszögéből nézi az eseményeket, erős szociális mondanivalóval. Ugyancsak más szempontok érvényesülnek A. E. Timko és Štefan Gráf írásaiban. Beniczky naplóját Thaly Kálmán adta ki, mint magyar dokumentumot, és természetesen a szlovák irodalomba sorolja a szlovák tudomány. Egyiknek sincs igaza. Krman, Beniczky és mások — kétnyelvű költők- írók a XVI—XVIII. században a Kárpát-medence irodalmának különböző nyelveken megszólaló reprezentánsai. Ugyanakkor szervesen beletartoznak az egyes nemzetek irodalmába, de semmiképpen sem jelentenek kapcsolatot a szó mai értelmében. Kalinčiak, Tomášik, Jégé, Timko és Gráf műveit ugyancsak az összehasonlító irodalomtörténet segítségével elemezzük, megállapítva, hogyan értékelik a történelmi eseményeket például a XIX—XX. században született magyar-kuruc témájú művekkel szemben.

Az igazi kapcsolattörténet a XIX. században jelentkezik, például Kossuth és a nemzetiségek vezetőinek tárgyalásaiban, Sabina regényében, Mocsáry nemzetiségi írásaiban, különösen pedig századunk kezdetben elszigetelt, a felszabadulás óta kiterebélyesedő kulturális együttműködésében és egymást-keresésében találhatjuk meg a kapcsolattörténetnek leginkább megfelelő szemelvényeket.

Antológiánk a következő fejezetekben (Forradalom és szabadságharc, Az önkényuralomtól a kiegyezésig, A kiegyezéstől a Tanács- köztársaságig) töretlenül teljesíti feladatát, a, népeket összekötő kapcsolatok bemutatását. Különös jelentőségű számunkra az a tény, hogy a bemutatott anyag nagyobb része szlovák vonatkozású, ami aláhúzza Sziklai László több tanulmányának megállapítását: a magyarság szomszédnépi kapcsolatai a szlovákokkal voltak a legmélyebbek. A szerkesztőknek nehéz feladatuk volt, hiszen több irodalom és kultúra anyagát kellett egybehangolniuk, és hogy ez sikerült, az elsősorban KEMÉNY G. GÁBOR- nak, a nemzetiségi kérdés kiváló szakértőjének köszönhető.

összetett kérdés a két háború közötti kapcsolattörténet, illetve az utódállamok magyar irodalmainak közvetítő szerepe. VÁGVÖLGYI Tibor Előszavában megállapítja, milyen fontos a kárpátontúli magyar irodalom, mint a Szovjetunió magyar irodalma. Nos, legalább ilyen fontos a kapcsolattörténet szempontjából például a csehszlovákiai magyar irodalom, a Sarlós-mozgalom, melynek célkitűzése volt a népek közötti barátság elmélyítése — főleg irodalmi-kulturális téren. A cseh-szlovák-magyar, román-magyar stb. és viszontfordítások oroszlánrészét ma is az illető országokban élő vagy azokhoz tartozó literátorok végzik, amit antológiánk fordítógárdájának névsora kétséget kizáróan bizonyít. Mindennek ellenére a nemmagyarországi irodalom kapcsolattörténeti szerepe nem bontakozik ki eléggé kiadványunk lapjain. Ez a hiányosság egyben a további feladatokat is mutatja, hiszen például a csehszlovákiai magyar irodalom történetének egyetlen részlete sem vált legalább kisebb monográfia tárgyává. Lényegében megoldatlan ez a kérdés olyan igényű — kapcsolattörténeti szempontból is rendkívül jelentős — munkában, mint Sziklay L. szlovák irodalomtörténete.

A kapcsolattörténettel napjainkban is a szakembereknek csupán igen szűk köre foglalkozik. Itt jutottunk el antológiánk legnagyobb érdemének felméréséhez: megteremtette az alapot a nagyobb mértékben meginduló kapcsolattörténeti kutatásokhoz. Az eddigi érdeklődőket joggal visszavetette az a feladat, hogy hosszú évek gépies adatgyűjtése, cédulázása után kerülhet sor érdemleges tanulságok levonására. Az antológia most megszüntette ezt a helyzetet. Az olvasó megfelelő tájékoztatást.