Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - HAGYOMÁNY - Käffer István: A kapcsolattörténet újabb antológiája
a szakember pedig a további tudományos munka forrásanyagát kapta kézbe, az antológia ötletgazdag kézikönyvszerűsége mellett. A kötet már említett előszava és a több mint ezer oldalnyi bizonyító anyag cáfolja azt a téves megállapítást, amely SZIKLAY szlovák irodalomtörténetével kapcsolatban jelentkezett a szlovák sajtó egy részében, főleg A. MRÄZ kritikáiban. MRÄZ szerint a szlovákok történeti fejlődése szükségszerűen vezetett a magyaroktól való elszakadáshoz — ez a haladás útja — és mindaz, ami akadályozta ezt a haladást, negatív érték mind a szlovák kultúra, mind általában a haladás szempontjából. Ebből nyilvánvaló, hogy ami a magyar és a szlovák kultúrát a múltban összekötötte és a népek közötti barátságot erősítette, nem haladó, mert a szlovákság magyarizálódását segítette elő, nem pedig a nemzettéválást. E megállapítás elfogadása — mivel a történelmi Magyarország minden nemzetiségének fejlődése hasonló a szlovákokéhoz — azt jelentené, hogy teljesen fölösleges a kapcsolattörténet, a népek pozitív múltjának hangoztatása, hiszen az csak a magyarság szempontjából pozitívum. CSANDA SÁNDOR Az Irodalmi Szemle ez évi első számában válaszolt MRÄZ akadémikus cikkeire, most pedig antológiánk anyaga bizonyítja azok helytelenségét. Nem vállalkozhatunk részletes elemzésekre, egy-két dolgot azonban megemlítünk, ami pozitív kapcsolat a magyarok és a szlovákok között és éppen a szlovákok nemzettéválását gyorsította, illetve segítette elő. Az ellenreformáció korának vitathatatlanul magyar érzelmű vezére Pázmány Péter volt az, aki elrendelte, hogy a szlovák falvakban minden vasárnap szlovák nyelvű prédikációkat kell tartani. Rádöbbent, hogy a számára hozzáférhető terület lakossága — a török miatt jórészt szlovák, és arra törekedett, hogy fejlessze a nemzeti, tehát a szlovák nyelvet, mint a rekatolizáció fő fegyverét. Ennek a törekvésnek köszönhető- a nagyszombati szlovák kultúra és később Bernolákék nyugatszlovák irodalmi nyelve. Persze Pázmányt vallásos szempontok vezették, nem nemzetiségiek, ennek ellenére mondhatjuk, hogy valóban tüzes, büszke magyarsága, aminek több művében is kifejezést adott, nem törekedett a szlovákok elnemzetietlení- tésére. Vagy nézzük Mocsáry működését antológiánk anyagából, minden kommentár nélkül! MRÄZ tételének elfogadása más megfogalmazásában azt is jelenti, hogy nem pusztán tagadjuk a pozitív kapcsolatokat, hanem éppen a negatív jelenségeket kell kiemelnünk, hiszen azok segítették elő a történelmi haladást, azaz a nemzettéválást. Mindössze néhány gondolattal akarunk hozzájárulni CSANDA említett tanulmányához, amely marxista alapokról kiindulva elfogultság nélkül tárgyalta ezt a valóban fontos és a jövő szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható kérdést. Antológiánk kapcsán azért is vetettük fel ezeket a gondolatokat, hogy körvonalazhassuk a kapcsolattörténet előtt álló újabb feladatok egyikét. Sokkal intenzívebben kellene bekapcsolódnia a kapcsolattörténeti munkákba a magyarsággal szomszédos népek tudósgárdájának is. Tagadhatatlan, hogy a magyar kultúra reprezentánsait a múltban — és- talán kissé ma is — bizonyos „hibaigazítási“, „helyreállítási“ szándék vezette — ha nem azonosultak is uralkodó osztályainkkal és azok nemzetiségi politikájával. Ügy véljük, napjainkban már szomszédainknak is nagyobb erővel kellene hozzálátniuk közös múltunk, közös értékeink feltárásához, a szomszéd népek kulturális és tudományos közéletében évszázadokon át jelentkező kölcsönhatások módszeres feldolgozásához. Reméljük, A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetéből című, évtizedes munkával készült antológia ösztönzést jelent majd ehhez a munkához is.
