Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - HAGYOMÁNY - Käffer István: A kapcsolattörténet újabb antológiája
dető híres Balra marsa, amelynek fordítását Mácza János egyenesen ide, a tömegjáték betétjeként készítette el: Hömpölyögjetek szét a marsban! Ma nincs helye az intrikus szónak. Hallgassanak a szónokok! A ti hangotok a Mauzer bajtárs. Csak az Ádámnak és Évának adott törvény szerint élünk. Megkergetjük a történelem gebéjét. Balra! Balra! Balra!“17 A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a tömegjáték szövegének már egy részletéről is tudunk. Mácza János szerint18 a műsorban szereplő nagyobb terjedelmű szavaló- kórusra írt versét 1924-ben német nyelven Arbeiter Chor címen megjelentette a drezdai Proletarischer Freidenker kiadó. E fordítást azonban még mindezideig nem sikerült megszereznünk. Ha megkerül, bizonyára sok színnel fogja gazdagítani a kassai tömegjátékra vonatkozó dokumentumok sorait. 17. Majakovszkij: Balra mars M. 1923. ápr. 13. sz. 18. L. a tanulmány szerzőjéhez intézett, Moszkva 1958. IX. 4 — 15. keltezésű levelét. Käfer István A kapcsolattörténet újabb antológiája (A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetéből. Budapest, 1962, Tankönyvkiadó. 1039 lap) A népek között sohasem voltak ellentétek — ennek bizonyítása minden tudomány, filológia célja, ennek jegyében született A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetéből című kiadvány. Kemény G. Gábor, az antológia szerkesztője és munkatársai: Kovács Péter, Fried István, valamint Hinora Sándor, a kötet kiadói felelős szerkesztője óriási anyagot gyűjtöttek össze nyolc fejezetben — több mint ezer oldalon. Ezer oldalnyi bizonyító anyag, ezer oldalnyi tanúság a tatárjárástól napjainkig a magyarság és a szomszéd népek barátságáról. A kötetet a budapesti Tankönyvkiadó gondozta, amiben azt az egészséges törekvést látjuk, hogy minél több, gazdagabb szöveggyűjtemény kerüljön az iskolába segédeszközül a megalapozott tényekre építő, frázismentes internacionalizmusra nevelés számára. Rövid időn belül a második munka ez, hiszen alig hagyta el a sajtót Dobossy László A szomszéd népek irodalmából című antológiája, máris következett a kapcsolattörténet eddigi legnagyobb összefoglalója és egyben úttörője, amelyről most szólunk. A középkor gyér emlékei után — jobbára a kor tükröződésének bemutatása a XIX—XX. századi irodalomban — következő rész két és fél évszázadot ölel fel, Mohácstól a felvilágosodásig. (A mohácsi csata visszhangja a szomszéd népeknél, a Fancsali-kódex, Bethlen Gábor szász és cseh kapcsolatai, Comenius magyarországi működése, históriás énekek a török elleni harcokról, a Rákóczi-szabadság- Lőrinc versei — megannyi kapcsolattörténeti vonatkozás. (A harmadfél évszázad anyagának egy fejezetben való tárgyalása a kapcsolattörténet periodizálásának alapkritériumából, a nemzetiségi mozgalmak megindulásából adódik. A III. fejezet bevezetése utal is e korszakhatár-probléma lényegére: „A művelődési-irodalmi és a történeti kapcsolatok összekapcsolódása ... összefügg a nemzetiségi kérdés jelentkezésével, a nyelvi-nemzéti küzdelem kibontakozásával. A (XIX.) század elejének a kapcsolatokból kitűnő derűs helyzetképet egyre gyakrabban szakítják meg az erjedő válság jelenségei, egyre sűrűbben hangzanak fel ... óvások és figyelmeztetések, amelyek . . . már a bekövetkezett nemzetiségi viszályból kivezető utat keresik. A felvilágosodás kora és a reformkor a kapcsolatok mérlegén is világosan elhatárolódik.“ (133. 1.) Az antológia nem avval a céllal készült, hogy megoldja az e kérdéssel kapcsolatban felmerült problémákat, amelyek főként Csanda Sándor és Sziklay László munkáinak kritikáiban jelentkeztek, hiszen könyvünk szemelvénygyűjtemény, nem pedig történeti monográfia. A kérdés felvetését mégis az teszi indokolttá, hogy egyrészt valóban közös fejezetben találhatók az egykorú dokumentumok a XVI.—XVIII. századból és e nemzetiségi szempontból békés kor tükröződése — sohasem bizonyos elfogultság nélkül — a XIX—XX. század gyökeresen más koncepciójú műveiben, másrészt azért is, mert antológiánk anyaga, jellege, úttörő volta következtében a további kapcsolattörténeti kutatások kiinduló pontját, alapforrását jelenti. A közelmúltban már megkíséreltük vázolni a kapcsolattörténet fogalmát és tárgykörét (Irodalmi Szemle 1960. 2. sz., HÉT 1962, 11. sz.)
