Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza
pen egyszerű. De én szerencsére nem vagyok „második generáció“. Én már any- nyi mindent kibírtam. (Hirtelen elsápad, félkezével az asztalhoz támaszkodik.) ANNA (megrendiilten): Gábor! (Odalép hozzá, átkarolja.) ígérem, míg távol leszel ... magam sem tudom, hogyan ... de ... majd csak rájövök . . . szóval, megmondom neki... MIKE: Nem, Anna, ez megint kibúvó. ANNA (rémülten): De... LIA (futva közeledik a kertből, fojt ott an beszól): Gabi jön! ANNA (rémülten): Máris? (Mikéhez.) Menj, kérlek! MIKE (szembenéz vele): Nos? ANNA (kapkodva): Most nem lehet. MIKE (elszántan): Hát akkor isten veled. (Elmegy a kerten át.) ANNA (fejvesztett rémülettel): Gábor! Ne menj el így, Gábor! (Utána akar sietni, aztán megtorpan, sírva beszalad a szobájába. ) LIA (bejön a verandáról, nagyot sóhajt, leül az asztal mellé). 4. jelenet GABI (jókedvűen jön): Szervusz/ Lia! LIA: Hát nem mentél a színházba? GABI: Meggondoltam magam. Tele van a fejem a nyitánnyal. .. Alig várom, hogy zongorához ülhessek. Te, ma eljátszom nektek... (körülnéz.) Anyu? LIA (nem néz rá): A szobájában van. GABI (átfogja a vállát): Már nem fújsz, mint a macska ? LIA (elhúzódik): Gabi, mondani akarok valamit. GABI (mosolyog): Én is neked. LIA: Nehéz belekezdeni... GABI (kedvesen): Nehéz? LIA: ...de ki figyelmeztesse az embert, ha nem a barátai? GABI (meglepődik): Miről van szó ? LIA (elszántan): A gyerekek rossz néven veszik, hogy a történtek után nem veted fel a bizalmi kérdést. GABI (elhűl): Miféle „történtek“ után? LIA: Ne kényszeríts, hogy erről beszéljek. GABI: De csak beszélj! Bár én ma igazán nem erről akartam ... LIA: Az első hetekben mindenki lábujjhegyen járt körülötted. Még azok is, akik nem szeretnek. De ez nem tarthat örökké. Tisztáznod kell végre, mi az álláspontod bizonyos kérdésben. Tudod, mire gondolok. GABI (nyersen): Nem tudom. LIA: Egyik percben azt mondod: ami határozat, azt végre kell hajtani. A másik percben pedig mintha összekacsintanál pár beavatottal: „ez nem mindenre vonatkozik, ugye értjük egymást . ..“ GABI (hevesen): Nem igaz! LIA: De miért is vannak körülötted „beava- . tottak“ és „nem beavatottak“ ? És miért van az, hogy dörzsölt vagányok, akik látszólag egyetértően bólogatnak, közelebb kerülhetnek hozzád, mint a becsületes emberek, akiknek, mondjuk, Mike ügyében más a véleményük, mint a tiéd?! GABI (kitör): Megint a Mike-ügy! Megint a Mike-ügy! LIA: Te tartod napirenden, nem én! Azzal, hogy letiltottad nálunk az előadását, a mi szervezetünkben például úgy kiéleződött a kérdés, hogy a „Tárnok-pártiak“ és a „Mike-pártiak“ azóta is egymás haját tépik. GABI (gúnyosan): Vihar egy kanál vízben. LIA: Hol is olvastam, hogy a tengervízből egy csöpp ugyanolyan, mint az egész?! (Hirtelen, szenvedélyesen.) Mondd, miért marakodunk mi mindig egymás közt? Van fogalmad arról, hogy a túloldaliak menynyire összetartanak? Hogy adják le egymásnak a drótot, ha alkalom adódik valamelyikünket lejáratni? És az a szomorú, hogy ilyenkor mindig akad köztünk, aki hajlandó velük egy-egy „kinyírásra“ szövetkezni ... GABI: Miért vagy ilyen pesszimista? LIA: Mert a helyzet cseppet sem rózsás! Míg mi egymással csatázunk, ők szépen összefognak. Ne nevess ki; néha már az a benyomásom, mintha egy láthatatlan vezérkar szervezné ellenünk a támadásokat ... és mintha még a hibáinkat is feltérképeznék, hogy ellenünk fordíthassák . .. GABI (komolyan): Ezt jól látod. Éppen ezért nem szabad hibákat elkövetnünk. LIA: Az igazsággal való taktikázás pedig nagy hiba. Belátod végre ? GABI (idegesen): A kispolgári moralizálás pedig nagy hiba. Belátod végre ? Rosszul mondom: nem hiba! Egyenesen kártevés! LIA (elkeseredetten): Ha így beszélsz, hagyjuk abba. Nem bírok tovább két malomkő közt őrlődni. Én inkább még az egyetemről is kilépek. Hazamegyek Ercsibe. GABI (hevesen): Miféle katona az, aki eldobja a zászlót ? 5. jelenet FRICI (kintről jön): Jó estét, gyerekek, ágyban vagytok már ? LIA (féktelenül): Éppen te hiányoztál! FRICI: Tudom, azért jöttem. (Gabihoz.) A lap Sopronba küld, de a határsáv-engedély- hez autogram kéne, a DISZ-től. Volnál szíves? (írást nyújt feléje.) GABI (idegesen): Majd holnap, odabent. Mi dolgod Sopronban ? FRICI: Riport. LIA (dühösen): írd alá, mert csak két dolog lehetséges. Vagy nem lóg át a határon és akkor minden rendben. Vagy átlóg és akkor ez a „na bumm“ tipikus esete. GABI (Liához élesen): Legújabban lokálokba jársz magyar nyelvleckét venni ?
