Irodalmi Szemle, 1963

1963/4 - Iván Skála: Versek

a világnak, mely mindenünnen felém árad, s Pompéji romjaival védekezik, lelkem ablakát kitárom.

S te is egy világ vagy, végtelen, lüktető tavaszi világ.

S te is telkembe áradsz.

Szeretem gyerekesen szelíd arcod, melybe most szürke mélyedéseket váj a szidalmak árnya, melyek ma is zuhognak a casablancai lányok pőre hátára.

Szeretlek ebben a bonyolult, nyugtalan világban, ahogy a szél szereti a jenyőja büszke koronáját, a'hogy a képek szeretik a nappali világosságot, minden színükkel s vonalukkal.

Ha tűz volnál, ó tudom, tudom, elemésztenéd saját magad, ha ez reményt adna, reményt azoknak, kik eltévedtek.

Ha folyó volnál,

legörgetnéd nekem a kékes köveket a hegyről.

S a fényes halak szemed fodrosodó felszíne alatt magukra öltenék némaságom felét.

Ha folyó volnál.

Ám te a kenyerem vagy, édes ánizs vagy,

mely megtölti ízével kenyeremet.

S szeretlek,

szeretlek ebben a bonyolult, nyugtalan világban.

S ebben az órában, ebben az éji órában, boldog és fájdalmas világgal teli szívemet, hallgatásra türelmetlen szívemet érdes versek testéhez kötöm dalaim sodrására bízom, s jeléd küldöm az árral.

francia május

Fájdalmas dolog későn érkezni,

sok társunkat vérző homlokkal viszontlátni,

s a sáncban a golyószórót, melynek kihűlt a csöve.

A fellegváron idegen zászló lobog,

csapataink visszavonultak,

s golyók, golyók, golyók sziszegnek feléjük.

S mindez csak azért van,

mert a másik zászlóalj néhány könnyelmű tisztje kétes kimérák leányaival töltötte az éjt, mindez azért van,