Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - Iván Skála: Versek
Ivan Skála Szeretnék olyasmi lenni, amit nem nélkülözhetsz, amit soha és sehol nem nélkülözhetsz, szeretnék sóvá változni, szeretnék életed fűszerévé válni. Szeretnék sóvá változni, mely finom pikkelyekben rakódik bőrödre, ha augusztusi hőségben ruhád mosod, ha ebédem főzöd, vagy mikor futástól pihegve hirtelen leülsz a fa alá, az első útbaeső kőre. Szeretnék könny lenni pilládon, arcodon. S ha nem lehettem első gyerek-sírásod, mely első ember-fájdalmad lemosta szemedről, szeretnék olyan könny lenni, mely boldog remegések pillanatában gyűlik meg szemed sarkában. Szeretnék utaidon elkísérni, só képében, mely a titkos irányba igyekvő hullám feltörései után, az akaratos, nedves szél minden rohama után ellepi a tengerész viharkabátját. Szeretnék sósízű szél lenni, mely elédtereli a tengert, a távolokat, az álmokat és mindenünnen ahol nem jártunk, (országokat ahová sohasem juthatunk el, de ahol ismerős mozdulattal szelik a kenyeret a kérges kezek, kezünk testvérei. Szeretnék nagy sókristályokká változni mindennapi kenyered ánizsos belén, szeretnék sóvá változni, hogy utolsó moccanásodig veled lehessek, szeretnék életed fűszerévé válni. ebben az órában Ebben az órában, mikor mindenki ablakot zár örömére és fájdalmára, most, mikor mindenütt bezárulnak az ablakok, hogy elrejtsék az álmot és a gyűlöletet, én ebben az éji órában a világnak, mely midenünnen felém árad vércserajok dühével, kisdedek tej-illatával, fejszecsapás zajával, szajkófiók pihéivel, szeretnék
