Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - Sződy Viktor: Csillések
Sződy Viktor csillések A folyosó keresztezésénél a sínek vaslemezre helyezve végződnek: ellaposodnak és szétnyílnak, hogy a csille kicsiny, vaskos kereke könnyebben rájuk találjon. Elöl, ahol a folyosót vájják-mélyítik, a rakodógép egy műszak alatt harmincnegyven csillén is túlad. Ezeket fel kell juttatni a fő folyosóra, s ez a mi dolgunk — a csilléseké. A vájárok és a csillések között nagy a különbség: aki elöl a követ és a szenet fejti, az igazi bányász, míg a csillések — az itteniek szemében — csak olyan vasutas-féle népség. Fagerendán, ketten ülünk a vaslemez közelében. Az én lámpám a két sínpár között, a társamé a vaslemezen. Minden oldalon fényt sugároznak, csak felülről nem, — kiskarimájú bádog kalapjuk van. Csendes félhomály. Csak a fejünk felett húzódó széles vascsöveken áramlik a levegő egyenletesen, folytonosan és kissé álmosítóan susog. Ügy nézem, a csillések általában jellemben is jóval különböznek a vájároktól: lustábbak, többet vitatkoznak s mindig úgy látják, hogy a másik kevesebbet dolgozik. Ilyesféle Gerner is. A könyökömmel meglököm. — Nézd ezeket a levegős csöveket... Nehezek és egymáshoz illesztésük hosz- szadalmas munka. Eltart tizenöt-húsz percig is ... És itt lent ez számít valamit, mert minden időveszteség: — szénveszteség. Gerner kissé únottan és megvetően felém néz, vajon mit akarok mindebből kihozni. — A minap — folytatom — beadtam egy újítási javaslatot: Készítsék a levegős csöveket könnyű préselt és szilárd műanyagból. Beadtam egy műszaki rajzot, amely szerint az összekapcsolás két-három perc alatt megtörténik. A fejesek nézték s végül kinyögték, hogy a műanyag túlságosan drága. (Mintha a bányász ereje nem lenne drága.) Gerner újra felém néz: rágja az olcsó dohányt, aztán a nyelvével az inye és az alsó ajka közé nyomja — úgy szopogatja. — Üjítási javaslat... — mondja gúnyos hangon. — Mit akarsz te újítani?... Alig vagy itt néhány hónapja ... Ügy érzem, a gúny mellett egy kevés rosszindulat is meghúzódik. Kis ideig hallgatunk. Amíg a két megrakott csillét drótkötéllel felvonják a meredek folyosón, addig nyugtunk van, — ülve maradhatunk. — Ajaj.— szól újra — ilyenek már voltak, mint te... És elégtek, mint a papír ... Ügy elvtársam, bizony. Ő már tíz éve dolgozik a föld alatt és még sosem törte a fejét újítási javaslatokon. Valahogy úgy gondolja, hogy föléje akarok emelkedni, és ez nem tetszik neki. Gerner elvált ember, havonta fizet a volt asszonyánál levő gyermekeire. Nem igen értem, miért dolgozik bányában: rafinált és számító természet, s az ilyenek jobbára üzletesnek mennek. Folytatni akarom a fujtatócső-problémát... Kissé ingerülten félbeszakít:
