Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - LÁTÓHATÁR - Hichiro Fukazawa: Zarándokének

mást művelt. Ebédkor ugyanis megkérdezte:

— Nyanyó, mikor mész a hegyre?

— Újévkor.

De mert többször is firtatta, Ren anyó végül is keserűen elmosolyodott.

Keszakicsi hadarva így szólt:

— Minél hamarább, annál jobb, minél hamarább ...

Tama:

— Minél később, annál jobb, minél később ...

Keszakicsi beszédmódját utánozta, s oldalát fogta nevettében. Valóban nagyon mulatságos volt, mert mindjárt Keszakicsi után szólt, és ugyanúgy hadart, úgyhogy a végén már Ren anyó is vele nevetett.

A család két asszonnyal szaporodván, a nagy dolgos Ren anyó azt se tudta, mitévő legyen a semmittevéstől; hiányzott a munka, s egészen mélabús lett belé. Voltak pillanatok, amikor Macu is jó volt valamire; s voltak üres óráiban pillanatok, amikor Ren anyó unatkozott. De mindig ott lebegett előtte a cél: a narayamai zarándoklat.

Egyszer hajnalban heves szél dúlta nap és éjszaka után,, hirtelen különös kiáltás harsant fel:

— Tisztes bírságot Narayama Őnagysá- gának!

Erre a kiáltásra felzendült az egész falu. Meghallván a kiáltást, Ren anyó sebtében kibújt a dunyha alól, s majd keresztülbukdácsolt a küszöbön. Bár öreg volt, felkapott egy botot. Oldalról Tama is előjött, hátán a jól-rosszul felzsinegeit gyerek. Egy szempillantás alatt ő is botot ragadott.

— Hol? — kiáltott Ren anyó.

Tama, mintha egy árva szóra se volna ideje, sápadtan, válaszadatlanul nekiiramodott. Most már talpon volt az egész ház, és szaladt utána.

A tolvaj az Esőmondó-ház gazdája volt. Belopódzott a szomszéd házba, a Meg- szenesedett fenyőbe, hogy megdézsmálja a borsózsákokat, de a fenyőbeliek jól eldöngették.

A faluban csak a leghitványabb ember vetemedik élelmiszerlopásra. Büntetése a lehető legsúlyosabb büntetés, amelyet úgy neveznek: „Tisztes bírságot Narayama Őnagyságának“. Abban áll, hogy a bűnös házából erőszakkal elveszik a élelmet, és szétosztják a többiek között. Akik nem készülnek fel hibátlanul a cécóra és nem szaladnak, nem kapnak részt. Minthogy a tolvaj ellenállhat, verekedésre is számítani

kell, s ezért ki-ki botot ragad. A nagy rohanás miatt senki sem ér rá, hogy sarút húzzon. Aki mégis sarút húz, szintén verést kap. Eszeveszett küzdelem ez még az üldözők közt is.

Az esőmondó-ház gazdájának úgy ellátták a baját, hogy moccanni sem tudott. A Megszenesedett fenyőben fogták el, de az emberek a vállukon az ünnep színhelyére hurcolták. A család többi tagját kényszerítették, hogy melléje üljenek és úgy maradjanak. Minden, amit tehettek, annyi volt, hogy hangosan nyöszörögtek, s azt se tudták, mihez kezdjenek. Időközben a falusiak végrehajtották a „házkutatást“. Markos férfiak feldúlták az Esőmondó-ház belsejét, s az élelmiszerféléket kidobálták a ház elé. Az emberek kerekre tágult szemmel bámulták, mi minden elő nem kerül. Egyre hullt a tornácról a krumpli, végül már egész garmadává nőtt. Elképzelhetetlen, hogy az Esőmondó- ház ennyit termesztett volna. Hogy krumpli teremjen, ahhoz vetőkrumplit kell vermelni. Lévén a vetőkrumpli ehető, nincs ház, ahol a tél végére sok maradna belőle. Azonkívül a falusiak mind tudják, ki mennyi krumplit termesztett, az Esőmondó-ház feltehetően a tizedrészét sem ennek. Nagyon valószínű, hogy ez a nagy garmada krumpli a falubelieké, s a tolvajok azalatt szedték ki, míg ők a mezőn dolgoztak.

Az Esőmondó-ház két nemzedék óta immár másodszor fizetett tisztes bírságot Narayama Őnagyságának. Azt beszélik, az előző nemzedék úgy húzott át egy telet, hogy vad gyökereket kapart ki a földből, de alkalmasint volt valahol dugott élelmük is a hegységben, különben hogyan telelhettek volna át épségben, mondták akkortájt.

— Az Esőmondó-ház tolvajnépség, ha nem irtjuk ki utolsóig a család minden csirkefogóját, még aludni se alhatunk nyugodtan — suttogták az emberek.

Ren anyóéknál mindenki elmerült gondolataiba. Tappei elnyújtózva hevert, arcát tenyerébe temette. „Mi is hogy ússzuk meg a telet?“ — kérdezgette magában.

Ren anyó Tappei mellett ült. Bizonyos, hogy nehéz télnek néznek elébe, A tél más években is gyötrelmes időszak, de az idén a család megszaporodásán kívül a gyermekek is megnőttek. Az idén nehezebben kecmeregtek ki belőle, mint más években, töprengett Ren anyó. S a tetejébe