Irodalmi Szemle, 1963
1963/3 - LÁTÓHATÁR - Hichiro Fukazawa: Zarándokének
csípte be felső fogsorával, az állát is előretolta, mintha mondaná: „Itt van hát, nézzétek!“, s mert a vér is csörgött belőle, valóban elrémítő kifejezése volt. Egyébként nem is sejtette, miért futamodnak meg láttára. Azt mondta magában, hogy Tap- peit keresve megmutathatja a fogait a falubelieknek. Magabiztosan lépkedett, hiszen most már fennhordhatja a fejét. — Hé! hé! hé! — kellette magát, s bájos nevetést tartogatott számukra. Nos, Ren anyó csorbává tette magát, de épp ellenkezőjét érte el annak, amit várt. Az ünnep után is afféle mesebeli figura maradt. „A tönkbeli vén boszorka“ — mondták a háta megett. Mihelyt elmúlt a Narayama-ünnep, a szél szárnyán táncra perdültek a fák levelei. Ha hideg volt, egészen télies napok következtek. Bár most már feleség is volt a házban, Tappei továbbra is töprengő maradt. Egy hónap se telt el azóta, hogy Tama megérkezett, s a család újabb asszonnyal szaporodott. Egy nap a tószéli Macu leült a tönkre, s ebédkor Ren anyónak és övéinek az asztalához telepedett. A mód, ahogy evett, valósággal árasztotta az elégültsé- get; mintha mondaná: ez a földi paradicsom. Keszakicsi oldalán ült, és csöndben evett. Vacsorakor is egymás mellé ültek; Macu Keszakicsi orcáját csipkedte evőpálcikájával, enyelegtek egymással. A dolog sem Ren anyóban, sem a Tappei házaspárban nem keltett különösebb ellenkezést. Ren anyó alig akarta elhinni, hogy Keszakicsi ennyire érett férfi, s nem bírt elfojtani magában némi zavart. Éjszakára Macu Keszakicsi dunyhája alá bújt. Ren anyónak már délebédkor feltűnt, hogy Macu hasa a rendesnél domborúbb. A dolog legalább öt hónapos: újévre várható? De ha későbbi, könnyen megeshetik, hogy még az idén. Ren anyó némán emésztette magát: Ha Macu megszüli ezt a gyereket, Ren anyó meglátja az egérfiat. Másnap reggeli után Macu kiült a tönkre. Csak ebédidőre jött be a házba, s ha megevett, megint kiült a tönkre. Alkonyat- tájban Tama ráparancsolt: — Macu, gyújts be a kemencébe! De Macu olyan ügyetlenül gyújtott be, hogy a ház hirtelen megtelt füsttel. Akkora volt a füst, hogy a legkisebb gyerek sírva fakadt. Tama meg Ren anyó kiszaladt a házból a tönkhöz, s még Macu, a tűzgyújtó is, szemdörzsölve jött ki. Tama azt mondta: — Ha Macu tüzet sem tud gyújtani, legalább gondozza a kislányt — s hátára tette a legkisebb gyereket. A füst csípte szemű gyermek bőgött, mire Macu durván hintáztatni kezdte a vállán, s rázendített: Hat gyökér * hat gyökér, ó hat gyökér Ren anyó és Tama elképedten bámult rá. Ezt a dalt ugyanis csak különleges alkalmakkor énekelték, így, ha narayamai zarándoklatra kísértek valakit, vagy ha gyereket pesztráltak. Ha pesztráláskor énekelték a „Hat gyökeret“, azt süket- ringatásnak vagy ördögringatásnak nevezték. Hat gyökér, hat gyökér, ó hat gyökér. Pesztrálni könnyű, s be nehéz, Háton sikít, vállon nehéz, Hat gyökőr, hat gyökér, ó hat gyökér. Valahányszor kiejti a pesztra: hat gyökér, a vállát himbálja, s ezzel a durva ringatással csitítja a bőgő gyereket. Csakhogy ez ringatásnak nagyon durva, inkább verés. Süketringatást alkalmaznak a narayamai zarándoklatkor azokkal a kiforratlan vagy rossz okok** bélyegét viselő személyekkel szemben is, akik kiáltoznak vagy vonakodnak; a dalt a kísérőjük énekli. Persze ezt Macu nem tudta, csak a „Hat gyökeret“ énekelte, holott a dal végén kétszer meg kell ismételni refrénképp: „Tisztuljon meg a hat gyökér“. A Macu hátán levő gyermek mind jobban bőgött. Tama nem bírta tovább, odafutott, lekapta a hátáról, de a gyerek csak egyre visított. „Csak nem... ?“ — kérdezte magában Tama. A gyerekkel a karján Ren anyóhoz ment, levetkőztették a kicsit, s megnézték a fenekét. Négy csípés kék foltja virított rajta. Ren anyó és Tama elképedten összenézett. Amióta Macu hozzájuk költözött, Keszakicsi csöndesebb lett, nem pimaszkodott többé Ren anyóval. De aznap egészen * a buddhista hat érzék jelképe ** azok a hatások, amelyeket a jelenben a múltbeli rossz cselekedetek okoznak. (A buddhizmus szerint.)
