Irodalmi Szemle, 1963
1963/3 - Vítězslav Nezval: Manon Lescaut (dráma részlet)
a szerencse ma velem félúton szembejött, s ön azt kívánná, hogy eltékozoljam léhán? Ha így kívánná, akkor se tehetem. Nem tehetem Tiberge, a világon semmiért sem tehetem! TIBERGE: Mit nem tehet Des Grieux? DES GRIEUX: Hogy eltékozoljam a szerencsét, amely szembe jő. TIBERGE: Milyen szerencsét? DES GRIEUX: Nem mondhatom el, milyen szerencsét nem tékozolhatok el, de nem tékozolhatom el, s el se mondhatom, elégedjen meg ennyivel. TIBERGE: Itt a talizmánja, taláp ez segít. DES GRIEUX: Nem, nem, nem segíthet ez. (Elrejti a talizmánt.) Ön azt mondta Tiberge, hogy szép vagyok. Nos szép vagyok valóban, mondja? TIBERGE: Ön elszomorít Des Grieux ... DES GRIEUX: Bocsásson meg, én pedig vidám vagyok. De ön oly borús, mint homályos tükör, s így nem tudhatom, hogy igazán tetszhetem-e valakinek. TIBERGE: Nekem most nem tetszik, s az istennek sem Des Grieux. DES GRIEUX: Isten és ön előtt most egyformán csúf vagyok, de én tetszeni csak egynek akarok ... Manonnak .. . TIBERGE: Manonnak... Ki az? DES GRIEUX: Csoda! TIBERGE: Legalább a teológiai kifejezéseket ne venné olyan könnyelműen a szájára. Ez fáj nekem! DES GRIEUX: Manón a végzetem, Manón sorsom, létem, Manón minden, amit eddig fel se mértem, Manón az első s legutolsó vétkem, Manont nem ismerve szeretőn nem éltem, Manón méhecske. Manón pillangócska, Manón kolostorba dobott nyíló rózsa, Manón mindaz, ami nem veszt hímporából. Manón az ész, amely ellökött magától, Manón játszi gyermek, Manón szőke szépség, Manón az első, s legutolsó érzés, Manón, ah Manón, Manón Arras szépe, meghalni a szépért, meghalni őérte! TIBERGE: Eszerint Manón ördög, valami tetszetős semmirekellő nőszemély képében. DES GRIEUX: Szerencséje, hogy nem lovag, mert régen nem élne már! TIBERGE: Legalább nem élném meg a szerencsétlenségét. DES GRIEUX: A szerencse ma félúton velem szembejött, hogyne mennék elé vakon és repesve ... Ha többet mondanék, ez megsebezné önt, s csak fájdalmat okozna önnek a szerencse. De mit csűrjem-csavarjam . .. Isten áldja, nem vonz már többé a papi pálya. Jelenetet hiába rendezne nekem, most elhatároztam, hogy megszöktetem. TIBERGE: Kérem, térjen észre és azonnal utazzon atyja urához. De ha kérésem szégyenletes elhatározásától nem tántorítja el, azokhoz fordulok majd, akiknek elég hatalmuk lesz feltartóztatni önt! DES GRIEUX: Mostanáig azt hittem, hogy barátként áll előttem, s vallomásommal hogy szeretem őt, ebben nem hazudtam, de szökési tervemet nem lehet olyan hamar véghez vinni. Holnap kilencre jöjjön értem, s csak ha már megismerkedett Manonnal, aztán ítélheti meg, hogy méltó-e arra a lépésre, amelyre elszántam magam. TIBERGE: Holnap kilenckor itt leszek szána- lomraméltó Des Grieux. (Az ablak kitárul s a balkonon Manón jelenik meg, de mindjárt el is tűnik). DES GRIEUX: Manón angyalokhoz hasonló, Manonért hangzik el a baráttagadó szó. Manón szerelmem, tündér leánykám, Manón, ah, Manón, szeretlek drágám! TIBERGE: Holnap kilenckor itt leszek szána- lomraméltó Des Grieux. S ha nem találnám itt, tudom, hogy hol keressem ... (Távozik ) DES GRIEUX: Ö nem feledem soha el! Köszönöm neked szent Demeter! Szent Borbála hozzád fohászkodom, odafent légy majd hű oltalmazom. (Elindul a fogadóba, Manón szobája jelé) Hetedik jelenet Des Grieux, Manón MANÓN (újból a balkánon): Ily vígan én Manón vajon miért élek? szerelemmel Manón mást hogyan igéz meg? Ki-ki miért kedvel? — nem törődöm evvel, csak eggyel, csak eggyel, csak eggyel... Miért veszi Manón mégis észre őket? Miért örül Manón, ha más bakot lőhet? Minden udvarló mást ígér, Manón szívéhez egy se fér, csak egy, csak egy, csak egy ... Miért kell Manonnak, ki tizenhat éves, elhagyni e földet, mely mézízű édes? Hisz oly rövid az élet, s többször senki se élhet, csak egyszer, csak egyszer, csak egyszer. . DES GRIEUX (belép, térdre hull): Manón... MANÓN: Üljön le kedvesem, Térdeplésre nem ítélte senki sem ... DES GRIEUX (Manón cipőit csókolgatja): Manón... MANÓN: A cipőmnek nincsen szája. DES GRIEUX (föláll, megöleli Manont, de azonnal félénken visszalép):
