Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - Vítězslav Nezval: Manon Lescaut (dráma részlet)

Manón, mi volt ez, mily káprázat varázsa?

MANÓN: Ajkaink szőtte bók,

csók volt ez kedvesem, könnyed, parányi csók ...

DES GRIEUX: Mi megcsókoltuk egymást Manón ...?

MANÓN: Lehelet

csiklandozott az ajkamon ...

(Des Grieux újból félénken megcsókolja) S mintha erősebb hév sodorta volna most? DES GRIEUX: Szeretném megsimogatni lágy kezét.

MANÓN: S mit még?

DES GRIEUX: Semmit... Ö semmi mást!

Csak szeretném, ha engem illetne e kéz,

melyet hozzám majd gyűrű láncol, akkor tán enyém lehetne minden tündéri rész.

Szívem vulkán lett, mely magáért lángol. Ah, Manón Lescaut, nem ismerek magamra már,

serken a bajszom, kezd a szájam égni.

A tegnap a mára többé nem talál Ah Manón Lescaut. Férfi lettem. Férfi! (Manonnal a hálószoba felé tart és lehúzza az ablakredőnyt)

A redőnyön át már ne jusson sugár, úgy gyűlölöm a fényt most, mint a szűk ruhát.

Szívem nem szabad, hogy ennyire fáj! Szeretem magát, Manón! Szeretem magát!

K. Vyskočil felvétele