Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Dávid Teréz: Várakozás
Monoszlóy M. Dezső siratóvers a felhőkarcolók árnyékában Ide-oda fegyverkezik az értelem már évek, évtizedek óta, az újságban, az életemben állandóan olvasok, hallok róla, s itt-ott sikerül végül a „befektetés és visszatérül“ pompás közgazdasági tétele alapján elérni, hogy a gondolatoknak legyen lövészároknyi haszna, s mert e csetepatékat nem mérik araszra, de vérre, könnyre, bőrre, elesik egy-két néger, koreai, félvér, fehér, dollárban számítva az egész nem sokat ér, egy-két OAS-fenegyerek, egy-két „hazafi" ötvenhatban, hívók és hitetlenek, s a béke is emberséges akasztófákat ácsol s kilöki az élők sorából gyilkost, ördögöt kiáltva az élőt. Főbűnét persze senki nem kutatta, az igazság körül szorgos sok fürge kukta, hogy ember volt, megszületett, bár ha választhatott volna, inkább lett volna boldog állat, kis eszmék, homouziok vak szitáján a sors nem szemez, nem dobálgat. Ilyesmin töprengni nincs idő. Az emberszerett nagy vállalkozás — rács, szögesdrót és guillotine leltározás — s más ehhez hasonló fontos feladat, ezek nélkül a közönyös lomha ég alatt az emberiségből az emberség eszméje kiveszne, s enélkül nem lőné főbe, nem akasztaná fel, nem fejezné le, nem ültetné villany székbe, de felfalná egyik ember a másikat, ilyesmit pedig nem szabad, az emberevés különben is manapság roppant gusztustalan. A társadalmi demokrácia^ tudniillik nem határtalan, fölfelé köszönni mindig fontos, s akinek a nadrágja foltos, jobb ha új nadrágot csináltat, mert csak az állat csámcsog a lényegen, az ember azt is tudja, mi a látszat, szép hogy szavakkal játszhat, s doremifaszolaszidó az igazságról is lalázhat.
