Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Dávid Teréz: Várakozás
Annál is inkább mert van rákkutatás, sejtek titkán csüngő tudomány, és még számos más jó hagyomány virul életen innen és életen tül, többek között hasad az atom, néha egyszerre többezer megaton, ami nem lebecsülendő, sem az a felhő, mely ilyenkor a levegőben táncol, van már kibernetika, elektronikus számsor és másról sem hallani, mint humanizmusról, modernizmusról, haladásról, mely jelent ringat és jövőt ápol. Ezen az sem változtat sokat, hogy anyaságról álmodik a taxigörl, s a halálmotorbiciglis akrobata a centrifugális erőt átkozza naponta, miközben bekötött szemmel pereg a szédítő henger falán, ugyanis nem terem még a pénz uborkafán, s itt-ott még rázós út döcögteti a huszadik századbeli észlényt he netán nem öröklött I. G. Farben, vagy Oil Company részvényt. Különben művészet is van és irodalom, a jachtversenyt gukkerező delnő Goethét idéz, na nem sokat, csak éppen amennyit illő, s amennyit a divatszalonoktól fáradt képzelet a térbe labdaként dobálhat. Az ihlet bimbója se feslő, lám a rock and roll-t járó festő lábával fest a vásznán. A szellem? nos, a szellem se ritka ásvány, csak bányászni nem igen érdemes, mert a börzén soha sincsen „hossza", oly fölösleges mint levesben a kozma, s mint az a csavar, mely menet nélkül üres eget kavar, míg alatta a nyomorgó gondolat, utánozva a szájukkal építő hódokat, transzparensként viszi e sirató verset, s szavakból ácsol holnapot.
