Irodalmi Szemle, 1963
1963/3 - L. Kiss Ibolya: Erzsi tekintetes asszony (regényrészlet)
Fráter arcán kidagadtak az erek ... Hatezer hold! Kastély! Inasok!... Bolond ez az Erzsi, hogy mindent csak úgy eldobott magától. — Nem értelek, miért szaladtál el az uradtól. Hiszen én úgy tudom, megbocsátott neked Hanzélyi Feri miatt... Az asszony úgy mérte végig, hogy Fráternek libabőrös lett a háta. — Nagyon kíváncsi vagy rá, hogy miért jöttem el Sztregováról ? Megmondhatom: Megúntam ott a második helyet. A szabályos, egyhangú életet... — No, most már tudod ... Meg még valamiért... Azért, hogy — itt énekelni kezdett. — Csak azért is dongó, csak azért is dongó, sej, haj diridongó. — Ritók azt is mondta, hogy tekintettel kellene lenned az urad nevére. Hogy az ország legelsői között emlegetik. írt valami könyvet... Az asszony szeme olyat villant, mint nyári éjszakán a fellobbanó villám a viharfelhő fodrán. Aztán elsimította kigöndöríteti haját homlokáról s rekedtes hangon kérdezte: — Azt mondta, hogy könyvet írt? — Ügy beszéli a fáma ... Valami költeményt... Ámbár én nem hiszem, hogy úri ember ilyesmivel bíbelődjék. — Nem hiszed? — kérdezte kihívóan. — Hát győződjél meg róla. — S egy könyvet húzott elő párnája alól s Fráter szeme elé tartotta. Az meglepődve nézte a nyomtatott könyvet, s mint aki nem akar hinni annak, amit lát, lassan szótagolva olvasni kezdte a címlapot: „Madách Imre: Az ember tragédiája.“ Érdeklődve kapott a könyvecske után. — Hozzá ne nyúlj! Be ne mocskold! — kiáltotta hevesen az asszony s rácsapott Fráter kinyújtott kezére. Nem való az bihari parasztnak. Meg aztán — tette hozzá szelídebben —, hiába is olvasnád, úgysem értenéd azt meg. Elhallgatott. A férfi kényelmetlenül fészkelődött a helyén. Nem értette Erzsit. Elvált az urától, a könyvét meg a feje alatt tartja. Könyv nélkül tudhatja az egészet, mert utolsó időben mindig szaval, tegnap is valami olyat mondott, hogy ő a nő — „méregből és mézből összeszűrve“ ... Bolond Erzsi, tisztára bolond — gondolta. Itt is hagynám, csak ne lenne olyan észbontóan kívánatos — s szeme mohón tapadt az asszony ingnélküli, gömbölyű karjára ... Erzsi meg a hátára feküdt s elkezdte nézni a mennyezetet, aztán csendesen, mintha csak magának beszélne, megszólalt: — Ö a költészet tisztaságába menekült bánatában, én a váradi kis kocsmába ... Ez volt a különbség köztünk. Hangos zümmögéssel egy légy átrepülte a szobát, nekiütődött az ablaknak és elhallgatott.
