Irodalmi Szemle, 1963

1963/1 - Dávid Teréz: Várakozás

követett. A Hybernskán a Nagy Ház előtt megálltunk. A kapun emberek igyekeztek kifelé, befelé. Jana néha elsétált a közeli mozi kirakatáig, de én nem vettem le a tekintetem a kapuról, mintha attól tartottam volna, hogyha elmu' lasztok egy bizonyos pillanatot, sohasem tudom meg, mit üzent halála előtt nekem Petyka. Mert akkor már biztosan tudtam, hogy üzent... Jana — láttam

— határozott, megmondja végre. Nincsen értelme. Jarmila! Semmi értelme a várakozásnak. De nem szólt semmit, csak hirtelen a testéhez kapott, mert szíve alatt éppen akkor mozdult meg a gyermek... az én unokám.... és Jana megértette egyszerre a Petyka üzenetét.

„Az élet nem önmagáért van, és a halál nem kikerülhetetlen véletlen. Ez is, az is történik valamiért. Ezt a valamit kell várni és megtalálni annak, aki azt akarja, hogy érdemes legyen az élete és értelmet kapjon a halála is ...“

Igen! Jana is megértette egyszerre, hogy ezt üzeni nekem Petyka halála előtt, ha utolsó órájában nem hagyták volna magára azok, akiket nem akart ütlegelni.

K. Svolinský rajza