Irodalmi Szemle, 1963

1963/1 - A Magyar Területi Színház 10 éves

GYURKOVICS MIHÄLY:

— Köztudomású, hogy már harminchét éves és gyakran játszik kisfiú szerepet. Hogyan éli bele magát a félig komoly, félig gyerekszerepekbe?

— Kevesen tudják, hogy harminchét éves vagyok. Gyerekszerepeken kívül sok „öreg“ szerepet is játszom. S nagyon szeretem ezeket. Van egy szerény kívánságom. Míg végképp meg nem öregszem, szeretnék egy tizenhét éves fiút játszani. Remélem, hogy sikerül.

— Van-e lámpaláza az előadások előtt?

— Van. De azt mondom, az olyan színész, akin az előadás előtt nem vesz erőt egy kis izgatottság, nem is színész.

BOTTKA ZSUZSA:

Bottka Zsuzsát arra kértük, hogy beszéljen a színész mindennapjairól.

— Mi van a kulisszák mögött? Mi történik addig, amíg a színész a színpadra ér?

— A néző, aki kényelmes székben ülve nézi végig az előadást, legtöbbször azt hiszi, hogy a színész egész nap nem csinál semmit, bejön a színházba és hazamegy, egyszóval könnyen él. A színésznek magánélete is van, gondjai is vannak, amelyek minden más ember gondjaihoz hasonlóak: anya, feleség. Olyan hivatás ez, amelyet sokszor bizony megérez a család. Kisfiam most is egyedül van otthon. Nincs semmi segítségem, mindent egyedül kell csinálnom.

— A családi körülmények milyen hatással vannak a színész munkájára?

— A napiprogram ilyen: korán kelek, mire a próbákra bejövök, már megfőztem az aznapi ebédet. Az időt úgy kell beosztani, hogy mindenre legyen idő, színházra, főzésre, gyerekre, tanulásra is. Ez bizony nagyon szétforgácsol bennünket. így vagyunk ezzel mindnyájan.

— Ezek szerint a család megszenvedi a színházat?

— Mondjuk így, de mégis megéri. Van benne öröm is. Egy sikeres alakítás nagy öröme a színésznek.

— Ki a kedvenc partnere?

— Nem mindig játszhat az ember azzal, akivel szeretne.

— A törvényes férj nem tiltakozik olykor a „színházi férjek" miatt?

— Nem.

— Nem vágyik fiatal szerepek után?

— Nem. Most is az anyát játszom Osztrovsz- kij darabjában.

— Érzéseiben ezek a mama szerepek nem öregítik kissé?

— Nem. Jóleső érzés, ha az ember lemossa arcáról a festéket és ismét fiatallá vedlik.

TURNER ZSIGMOND:

— Melyik volt a legkedvesebb szerepe?

— Minden szerepet szívesen játszom. Számomra nincs kis és nagy szerep. De talán mégis Lelli olasz író darabjának Rossello ügyvédje nőtt leginkább szívemhez.

— Mennyiben gátolják képessége kifejtésében a kis vidéki színpadok?

— Fárasztanak a tájolások. Késő éjszaka érünk haza. A színészi munka elmélyítése értékében hasznosnak tartanám, ha tájolásaink számát csökkentenénk. Más vidéki színházak színészeinek is az a panasza. A trnavai színház úgy segít ezen, hogy a környező falvak lakosait „beszállítja" a színházba. Este játszani, éjszaka utazni, másnap színpadon állni, nagyon próbára teszi az embert.

— Milyen darabokat lát legszívesebben a színház műsorán?

— Az utóbbi időben sok korszerű darabot játszottunk, de én úgy vélem, hogy az együttes továbbfejlődése érdekében komoly klasszikusokat is játszanunk kell. Ez bizonyára jobban megterhelne bennünket, de ez előbb-utóbb művészi gazdagodást eredményezne.

CSÖKA TIBOR:

— Hallottunk olyan véleményeket, amelyek szerint Csóka elvtárs a gazdasági szempontokat igen erélyesen érvényesíti a színház életében.

— A színháznak a pénzügyi tervét teljesítenie kell. Az elmúlt években ezzel nem volt baj, tervezett bevételeinket teljesítettük.

— Mikor örül és mikor haragszik a gazdasági főnök?

— Főleg akkor örül, ha a bevételi tervet teljesítjük. Mert ha üres a nézőtér, nemcsak a gazdasági vezetők hangulata rossz, de maguk a színészek is kedvtelenek.

— Általános vélemény, hogy az együttes keveset szerepel Bratislavában. Miért van ez?

— A színház vezetőségének a véleménye, hogy csak azokkal a darabokkal megyünk a fővárosba, amelyek arra érdemesek.

— Mit üzen a közönségnek és mit vár a közönségtől?

— Nem üzenem, inkább kérem, hogy minél nagyobb számban látogassa színházunk előadásait.

— A gazdasági tervek befolyásolják-e a dramaturgiát?

— Nálunk inkább a dramaturgiai terv dönti el és határozza meg a gazdasági tervet. Természetes, hogy a színház igazgatósága nem mellőzheti a gazdasági szempontokat. Az a helyes, ha a dramaturgiai terv a pénzügyi bevétellel is számol. Dobos László