Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Batta György: Vers egy fekete bogárkáról
Batta György vers egy feketa bogárkáról 1 Akár egy gombostű üveggömbfeje, akkorka lehetett a bogárka. Átzizegett a kéken, s mert fekete volt, úgy tűnt, akár kék papíron egy fekete folt. Mondom, akár egy gombostű üveggömbfeje, akkora lehetett a bogárka. Átzizegett a kéken, hol egyszerre most egy víg diák füzetét bezárta, csattant egy nagyot, ahogy bevágta: volt bogárka, nincs bogárka. 2 Én már úgy találtam szegényre, ahogy összenyomva keményre — feküdt füzetlap-ravatalán. Nosza, elő a tollat, rajzoltam köré koporsót, feje felé parányi keresztet, s kis sírfeliratot is: élt szegény vagy negyven napot, összezúzták e füzetlapok. Ennyi lett volna az egész, de mert itt feküdt előttem, hát csak tovább nézelődtem, s megláttam mellette egy parányi sárga foltot. Olyan tiszta sárga volt, hogy rádöbbentem, ez más nem lehet: az álma volt ott a kicsi bogárkának, az álma, mely egész nap érett kis erekben, s a fejben, de megálmodni már sosem fogja, itt marad plasztikusan pici sárga foltként a füzetben. És itt döbbentem rá a dolgok tragikumára. Mi baj volt eddig? Odaveszett egy bogárka? De most, de most ott van az álma — ki fejti meg — papírba-zárva? Ha valami barbár, óriás füzetlapok engem is összenyomtak volna, hogy tudta volna meg az utókor, mi volt fejemben sorokba megálmodva erről a létről, új házakról, zenéről, akváriumi halacskákról, video-magnetofonrôl, s egyébről, mi verssé áll majd össze, az idő kalapálja, most még csak csöpp kis csillagok a koponyámba zárva, de holnapra már versek, írások, könyvek, művek. Ezért sajnáltalak meg, kicsi fekete bogárka, s elteszlek szépen, külön, a füzetembe zárva.
