Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - HAGYOMÁNY - Botka Ferenc: Gorkij dokumentumok
ványa már és akadálya a fejlődésnek, a világ- kultúrának s ellentéteket idéz elő egyének, családok, osztályok és népek között. A népek testvériségéről szóló szép álom nem valósítható meg mindaddig, amíg a munka és a tőke között folyik a kiengesztelhetetlen küzdelem. A kapitalizmus megteremtette az emberiség dolgozó részének húsából és véréből a tökéletes és igazságos társadalomba, a szocializmusba való átmenet föltételeit, és most, hogy a háború egész aljasságát, vérszomját és cinizmusát bemutatta a világnak, halálos ítélete már ki van mondva“. A néphez és a dolgozó értelmiséghez intézett kiáltvány Gorkij müveinek harminckötetes kiadása szerint az író első pozitiven értékelhető publicisztikai megnyilatkozása a forradalmat követő évek válsága után. Eredetije 1918. november 30-án látott napvilágot a Pé- tervári Pravda-ban, majd egy napra rá az Izvesztyijában.5 A Kassai Munkás szerkesztőségének kiemelkedő érdeme, hogy viszonylag gyorsan és Gorkijnak éppen erre a megnyilatkozására reagált akkor, amikor a magyar sajtó döntő többsége még az író tévedéseivel és szovjetellenességével volt tele. A lap második Gorkij-publikációja Gorkij ZeueZe-ként szerepel az 1920-as évfolyam legelső számai között.6 Az író nyilvánosan válaszol benne a hozzá érkezett „kétségbeesett hangú“ és „halálos aggodalmakkal“ teli par- főmös és grófi írásokra, amelyek a forradalom nagy véráldozataira célozva aggódó, de inkább reszkető félelemmel kérdik: „Mi lett a felebaráti szeretet nagy eszméjéből? ... Mi lett a derék orosz népből? Miért lett hirtelen ragadozó vérszomjas vadállattá?“ — Későbbi híres írásához, a Kivel vagytok ti a kultúra mesterei?-hez hasonlóan az író a vádak és rágalmak visszautasításával reagál a hozzá intézett kérdésekre. Igen, mondja, a forradalom viharaiban „felszabadult a nép minden sötét ereje“, de az „ország mind a négy sarkában fellángoló bosz- szú“ és pusztítás áldozataiért nem a nép, hanem azok a felelősek, akik évszázadokig tudatlanságban és erkölcsi sötétségben hagyták széles tömegeit. — „Lehetett volna a népből más is mint vérengző vadállat?“ — veti ellen a farizeuskodóknak. — „Tanította ön a népet valami emberire? Elvetette ön a jóságnak legapróbb magját is a lelkében? . . . Hogyan akarhat ön irgalmat aratni ott, ahol csak bosszú vetett?“ — Majd így folytatja: „Egy népnek, amely egy a legtriviálisabban a pokolra emlékeztető iskolában nőtt fel, egy népnek, amelyet ökölcsapásokkal, bottal és nagajkával neveltek, nem lehet finom érzésű szíve. Egy nép, amelyen rendőrök tapostak, képes lesz arra, hogy ő gázoljon végig mások 5 L. Gorkij összegyűjtött művei 24. kötetének jegyzetanyagőt. A kiáltvány magyar fordítása ezek szerint az eredeti közlés után kb. egy hónappal jelent meg. 6 Gorkij levele. A l’Humanitéből. KM 1920. 24. sz. testén... Attól, aki nem ismerte az igazságosságot, nem lehet követelni, hogy igazságos legyen .. .“. A sorok a nép tetteivel való messzemenő — bár még mindig ösztönös (a párt szervező erejét és a népben ténylegesen meglevő pozitív vonásokat figyelmen kívül hagyó) azonosulást sugallnak, amely szuggesztíven láttatja meg a forradalmi leszámolás szükségességét. Ezen túlmenően: a levél befejezése megvillant ja a „sötét erőkkel“ szemben álló igazi perspektívát is, a forradalom jövőt teremtő építői álmát: „Van az országban egy másik erő, egy tündöklő erő, melyet egy nagy gondolat lelkesít, a szabadság, az igazság, a szépség országának ragyogó álma .. Gorkij levele ugyan nem 1920-ban íródott 1905 novemberében jelent meg először a No- vaja zstzny 23. számában7, s természetesen nem az Októberi Forradalom, hanem előjátékának, az 1905-ös forradalomnak az eseményei tükröződnek soraiban. De, hogy a Kassai Munkás nem rosszkor és nem az író gondolatainak a meghamisítására elevenítette fel az immár tizenötéves cikket, azt az író következő, egymást szinte havonta követő megnyilatkozásai bizonyítják. Elsőnek a „népharag“, a jogos önvédelem visszhangjával találkozunk a lap június elsejei számában. „A világ egyik ütést a másik után méri rátok. Miért? — teszi fel a kérdést a lengyel frontra menő pétervári munkásoknak. — Majd így válaszol: — Csak azért, mert új alapokon akartok élni. Azt mondják, hogy alkotó munkátok közben hibákat követtek el, hogy küzdelmetekben olykor erőszakosságokra ragadtatjátok el magatokat. Ez képmutatás! Nem hibáitok és nem erőszakosságaitok miatt, hanem csak azért gyűlölnek, mert megdöntitek a régi burzsoá állami rendet és új életet akartok teremteni. Elvtársak! Gyűlölöm a háborút, de ha valaki torkon ragad, akkor utolsó csepp véremig védekezni fogok. A lengyel urak ügyet sem vetve a szovjet kormány számos békejegyzékére, háborúba hajszolnak, torkon ragadnak minket. Hát rajta, hadd legyen háború“8. — A rövid, hírek közé szorított beszédrészlet Gorkij új, harcos proletár humanizmusának ékes bizonyítéka. A rombolás erőivel szembeállított „szabadság, igazság, szépség országának ragyogó álmát“ pedig Gorkij új írásaiban már nem álomként, hanem a reális mindennapi tennivalók tárgyalásában, a Boldogság útjá-ban9 látjuk viszont. Az 1920. május elsejére íródott cikk „az ingyenélők állati ellenségeskedésével“ szemben a békés alkotómunkát, a gazdasági fejlődést, „a szocialisták és ésszerű szabad munkáját“ állítja szembe. S itt: megváltozott 7 L. Gorkij összegyűjtött művei 23. kötetének jegyzeteit. 8 Gorkij a katonákhoz. KM 1920. 93. sz. A néphez és a dolgozó értelmiséghez intézett kiáltvány fordításához hasonlóan ez is csak részletközlés. 9 A boldogság útja. KM 1920. 144. sz.
