Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Petrik József: Tíz nap tora (vers)
Petrik József tíz nap tora Kerek tíz napig volt vendégünk négy termetes szigetelő, kalapácsuktól, lépteiktől tíz napig dőngőtt a háztető, kezükben messzi égdörgésként jajdult fel a bádoglemez, szemünk láttára öltözött be új színbe a mállott eresz. Lent a kapunál egy ősz ember nagy katlanban tüzet rakott, az üst áldozattűz-tömjénként okádta a csípős szagot. Fürge csigán a szurkos vödör szüntelen jel és le szaladt, a tizedik nap aztán csend lett, kihűlt a tűz az üst alatt. Ott álltak ők jent: négy emelet s tíz napi munka tetején, a szurok tükre a napfényben felizzott arany-feketén, Slavin felől virág és erdő lehelte rájuk illatát — tán illett volna ott leülni, elfüstölni egy Bystricát, tíz szorgalmas, teremtő köznap érdemel ennyi ünnepet. — Legyintve felszedték szerszámuk, vendégségüknek vége lett. Ki hitte volna? — az az alkony végképp elvitte a Napot, másnapra felhők tornyosultak s megnyíltak az égi csapok. Az eső riadót dobolva verte az ablaküveget, hiába zártuk el az útját, beengedte a mennyezet! — Mindegy, kiderül-e, vagy akár az ősz végéig esni fog, tíz elfecsérelt nap fejében a szám egy végtelen szitok! Bártfai Tibor szoborművé
