Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Dávid Teréz: Szénaboglya (szatirikus falusi életkép)
E darab alapötletét országjárás közben szereztem valahol Kelet Szlovákiában. Igényes jeladatot tűztem ki magam elé és mintegy két esztendeje dolgozom darabomon. Egyre keresem a megfelel típusokat, adatokat, ötleteket, hogy a problémát minél átjogóbban formálhassam meg és minél egységesebb müvei járulhassak majd a közönség elé. A Szénaboglyának mintegy tizenhat szereplője lesz, és pedig egy alapfokú falusi iskola teljes tanári kara, a falusi közvéleményt képviselő ismert és jellegzetes figurák, valamint a község vezetőségének néhány tagja. „A pedagógus olyan világítótorony — mondja Szénaboglya című darabom egyik főszereplője —, melynek fényszórója évtizedekre bevilágítja útját egy-egy nemzedék~ nek." Ámde nem könnyű szolgálatot teljesíteni olyan világítótornyon, melynek alapzatát fúrják. Pletykák, gáncsoskodások, kicsinyeskedések, irigység teszik göröngyössé az első oktatási évét megkezdő, kellő gyakorlati tudással még nem rendelkező ifjú tanerő útját, míg megérti, hogy „ ... az élethez nem elegendő, ha valaki az iskolában jelesen vizsgázik, az életben nap mint nap vizsgát tesz az ember.. E két idézett mondat közé sűrűsödik darabom eszmei mondanivalója. Vonatkoztatom ezt a szabályt nemcsak darabom szereplőire, de saját magamra is, ezért csiszolom, ezért formázom oly soká munkámat, hogy ne csak napi aktualitással bírjon, hanem általános képet nyújtson a fejlődés, aá útkeresés, lehet olykor a tévedés, de mindig a becsületes akarások idejéből. Szatirikus falusi életkép két részben Részletek Második kép A helyi nemzeti bizottság helyisége a szokott bútorzattal. Az asztalnál Csuka Béla tanácstag ül; lakásügyi előadó, előtte szilvóriumos üveg, amelyből időnként a poharakba töltöget. Az a típus, aki akkor is mámoros, ha nem iszik. CSUKA (Uáthéval beszélget): Oszt milyen? Csinos? MÄTHÉ: Mit érdekel? Nem vagy iskolaköteles?! CSUKA: Csak azért, mert a {lángszórót magáncélokra használni szigorúan tilos. MÄTHÉ: A tanerő elhelyezése közügy. A tanerő fontos csavar az állam gépezetében. Anyacsavar. (Koccintanak, isznak.) Jó! Mi? (Noteszt szed elő.) Fel is jegyzem. (Jegyez.) Anyacsavar... CSUKA: Miért írod fel? MÄTHÉ: Mert szellemes. CSUKA: És az kinek jó? . MÄTHÉ: Felhasználom valamelyik Írásomban. CSUKA: Felhasználod? Hát mi vagy te? író vagy te, pajtikám? MÄTHÉ: Ne avatkozz abba, amihez nem értesz (Cigarettát szed elő, megkínálja Csukát; rágyújtanak.) CSUKA: Hogy én nem értek? Mert én csak közönséges kőműves voltam? Most építkezési előadó vagyok? Tanácstag! Ez a ti bajotok, pajtikám! Azt hiszitek, aki nem iskolázott, az mind kuka. A munkásember, pajtikám, az olajos kanna az állam gépezetében. Az olajos kanna... (Emeli az üveget, tölt.) MÄTHÉ: Meg benzintartály, mi? Kitől kaptad? Illetve, miért kaptad? CSUKA: Micsodát? MÄTHÉ (az üvegre kacsint): A fűtőanyagot. CSUKA (hamiskásan, félig tréfál, de lehet komoly is): Mert behúnytam az egyik szememet. MÄTHÉ: Mennyiért vakulnál meg teljesen? CSUKA: Attól függ, miről kell hallgatni! MÄTHÉ: A politechnikáról. CSUKA: Hiszen azt megkaptátok. MÄTHÉ: A berendezést. CSUKA: Nohát? Az ném elég? MÄTHÉ: A pincében rozsdásodnak a szerszámok és a gépek. CSUKA: Állítsátok fel őket. Dolgozzatok. Itt az ideje. MÄTHÉ: Hol a fenében? Ha nincs helyiség. CSUKA: Az bizony baj. MÄTHÉ: Csak rajtatok múlik. CSUKA: Csak múlna! Nincs keret, pajtikám! szénaboglya Dávid Teréz
