Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Dávid Teréz: Szénaboglya (szatirikus falusi életkép)
MÄTHÉ: A bölcsődének új hálószobákat építeni volt keret? CSUKA: Furcsák vagytok. Sohasem vagytok megelégedve! Ha az ember a kisujját nyújtja, az egész markát kívánjátok! Azt hiszed, a bölcsődések meg vannak elégedve? Tegnap is ott voltak a nyakamon... MÄTHÉ: Azoknak mi kell még? CSUKA: Agyak, vagy mi az ördög! MÄTHÉ: Hát ágyakat nem adtatok nekik? CSUKA: Kimerült a keret. Mindenkinek valamit. Mert mi igazságos emberek vagyunk, és csakis az igaz utat járjuk... MÄTHÉ: Amibe remekül beleilleszkedik a sógorod ösvénye is. Az Urbaneké... CSUKA: Mi bajod megint a sógorommal, pajtikám? MÄTHÉ: Neki van baja az igazgatói kinevezéssel. CSUKA: Igyál még egy pohárkával, akkor talán jobban megértelek. MÁTHÉ: Ne tettesd magad, Béla. Nem vagy te olyan ostoba, hogy ne tudnád, miről beszélek. Nem is ittál még annyit... CSUKA: Valóban írói fantáziád van, pajtikám! Hiszen tudod jól, hogy azt az átalakítást azért nem engedélyezhetjük, mert a ház kanyarban fekszik. MÄTHÉ: Akkor miért nem bontjátok le? CSUKA: Akkor meg hová rakja az a szerencsétlen a holmiját, pajtikám? MÄTHÉ: Mi közöm hozzá? A szemétdombra. CSUKA: Hogy te milyen antiszociális vagy. VADÄSZNÉ (megjelenik az ajtóban). CSUKA (meglátja; hivatalos hangon): Mi az, Maris? Mit akarsz? VADÄSZNÉ: A hirdetés miatt jöttem. Hogy szállást keresnek. CSUKA: Oszt neked van? VADÄSZNÉ: Ha meg tudunk egyezni, akkor van. Mivel hogy az Etusom férjhez kíván menni... CSUKA: Szóval lakzi lesz... VADÄSZNÉ: Hát ahogy vesszük. Mivel hogy nem az én kedvemre való a választott. CSUKA: Nem te fogsz vele élni! Mi közöd hozzá? VADÄSZNÉ: Az éppen maguktól függ. Nem azért kínlódtam húsz esztendeig a gyerekemmel, hogy végül valami béres kösse be a fejét... tegyen jobb sora, mint nekem volt. Minek túrná a földet. Nem azért taníttattam. Milyen világ lesz, ha paraszt mindig paraszttal házasodik. Soha nem szűnik meg akkor az ellentét... MÄTHÉ: Ahá! Maga is jár politikai tanfolyamra... Mi? VADÄSZNÉ: Járok, ahová járok. Etusomat doktornál alább nem adom. Legfeljebb, no... mérnök jöhet számításba. De egy olyan vacak traktoros, mint a Bunta Józsi nem lesz a vöm. Inkább kiterítve lássam a lányom. Józsi vegye el a Sósék Pirosát... MÄTHÉ: Józsi a maga lányát szereti. A szerelem kutya? VADÄSZNÉ: Kutya, no! Húsz esztendő múlva nekik is mindegy lesz, hogy a saját térdüket fogdossák-e, vagy a másét. Ezért határoztuk el az urammal, hogy Etust hivatalba küldjük Bratislavába. Szellőzze ki a fejéből a Bunta gyereket. Az ágyát meg kiadnám a tanítónénak. MÄTHÉ: A szobáját, akarta mondani. VADÄSZNÉ: Hát még mit? Azt hiszik, külön- szobát tartogatok a lányomnak? Ha rendes az a tanítóné, elfér közöttünk. MÄTHÉ: S az utcai szobát mire tartogatja? VADÄSZNÉ: Amire más. Hogy legyen. CSUKA: Aranyasszony ez, pajtikám. VADÄSZNÉ: Már ahogy vesszük. Mert valamiért valamit. Ügy gondoltam, ha megteszem maguknak azt a kis szívességet és helyt adok annak a tanítónénak, akkor maguk is elintézhetnék, hogy Etusom lakást kapjon Pozsonyban. MÁTHÉ (gúnyosan): Ügy! Ha mi elintéznénk, akkor maga is elintézné... Csakugyan aranyasszony maga, hallja-e! KONC (jön. Sötétkék munkaruhában. Harminc év körüli csinos ember): Minden jót! Magának is, Mariska néni. (Csukához.) Bri- gádosokért jöttem. Ott fekszik a kiásott krumpli a mezőn. Vihar készül, a rádió is bemondta. Az pedig belerothasztja a földbe mindazt, amit kikapart a gép. VADÄSZNÉ: Hát én megyek. Itt már úgy sincs rám szükség. CSUKA: Ne te ne! Még csak emlegetik a brigádot és te már szaladsz? VADÄSZNÉ: Nem emiatt. Ne higgye. Nem félek én a munkától, soha nem is féltem. Én csak attól félek, hogy a maga hitvese nem lesz ott, a Boriska. Én pedig nem kívánok első asszony lenni a faluban. Érti? Majd ha látom, hogy a többiek sorakoznak, akkor majd beállók közibük utolsónak. Isten megáldja mindnyájukat! (El.) (Kis szünet.) KONC: Pedig ha nem hordjuk be a krumplit, hírét se látjuk holnapra. CSUKA: Kivel hirdessek, ha nincs itt a Gizi? Nem bolond túlórázni, mint én. KONC: Te nem tudsz pofázni? Te is tudsz pofázni. Már hallottam. CSUKA: Máskor igen. De most látod, hebegek. Még valami olyasmit kotyognék, ami hivatali titok. Aztán... MÄTHÉ: Az ám... Nem használ neki a túlóra! (Az üvegre kacsint.) No hát én segítek rajtatok. Papírt, ceruzát vesz az asztalról.) Mit írjak? (Leül a Csuka helyére az íróasztalhoz.) CSUKA: Nahát írjad! Hogy... (Diktál.) Figyelem, figyelem... MÄTHÉ (írja): Figyelem.., figyelem... tovább... CSUKA: Tovább. (Gondolkodik.) Nohát tovább tanáld ki magadtól. MÄTHÉ (írja): Felszólítunk mindenkit, hogy ma...
