Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Kovács Miklós: Tavaszi eső
tokát is szereti. Folyton csutakolná, kapar- gatná őket.. A kutya felvakkantott mellette, fel is ugrott szolgálatkészen. Az öreg pásztor már-már azt gondolta, hogy a »kölyök« jött meg; felkapta a fejét és az út felé lesett, aztán a karám irányába, hátha nem látta, vagy nem vette őt észre. De nem látta sehol sem. Egy nyúl szaladt a közelben, a kutya azt vette észre, s még mindig aprókat ugatott és mintha kérdően nézett volna rá, hogy utána vesse-e magát. — Nyughass, hagyd, hadd szaladjon — szólt a kutyára és visszadölt a kabátjára. „Hol lehet a ... a gyerek ... Csak nem történt valami, ami miatt nem tartotta be a szavát?!... Már dél is elmúlt és még mindig nem jött“ — nyugtalankodott és a fiatal pásztorra kezdett gondolni különös, eddig soha nem érzett melegséggel és aggódással. Elvetette a kölyök jelzőt és gyereknek nevezte önmagában, bár érezte, hogy" ez sem illik, ez sem illő ... Hirtelen szellő borzolta fel a folyó nyugodt felületét, a sovány, szegényes lombok is megremegtek. Dandi felnézett az égre, amelyen tarajos fellegek gyülekeztek és már összefolyva elhúzódtak északnyugatra az ég pereméig. „Tudtam, hogy eső lesz, lehetett látni a hegyeket“ — gondolta az öreg pásztor és hunyorogva szemlélte, amint a sötét fellegek lassú hömpölygéssel beárnyékolták a napot. „Most már nem jön vissza... Eső lesz és esőben nem tud jönni... Jobb is, maradjon otthon, maradjon a felesége mellett...“ Az állatok már lassú egymásutánban cammogtak ki a deleltetőből és visszatértek a legelőre. Az öreg pásztor kissé bosszankodott is emiatt. Korábban meg kell kezdenie a fejést, s ha az állatok ismét legelni kezdenek, akkor szaladgálhat utánuk a zuhogó esőben, amíg összetereli, vagy a karámba hajtja őket. „Lehet, hogy csak futó lesz, futó eső“ — dünnyögte, hogy megnyugtassa önmagát. Felszedelőzködött a földről, kucsmáját a fejére illesztette, felvette a kabátot is. — Menjünk, gyere! — intett a kutyának. — Eszünk valamit. A kutya ismét szűkölni kezdett, mint amikor a kenyér illatát érezte, és hizelegve dörgölődött, majd fel-felugrált az öreg pásztorra. Hangos csaholásba kezdett és néhányszor körülszaladta a gazdáját. Visz- sza-visszatért, majd ismét messze elrugaszkodott, hogy egy kurta pillanat után játékosan elhemperegjen az öreg pásztor lába előtt. Dandi belépett a kalyibába és az egyik szegletből előkotorta a kutya evőedényét. Egy bögréből tejet öntött az edénybe, aztán egy darab kenyérből apró falatokat metélt a tej közé. A kutya vizsla szemmel figyelte minden mozdulatát, közben türelmetlenül topogott, váltogatta a lábát. Amikor elkészült az étele, mohó habzsolással lefetyelte. A kunyhó bádogtetején halk, majd erősödő kopogással jelentkezett az eső. Dandi kinézett áz ajtón — ablaka nem volt a kalyibának —; az állatok békés-nyugodtan legelésztek a karám közelében. A legelőn itt-ott elterülő tócsák vize zavaros lett az aláhulló vízcseppektől. „Most már egész biztosan nem jön visz- sza a gyerek. Nekem egyedül kell fejnem, egyedül kell ellátnom az állatokat. A fejés jó ideig eltart... Háromszor ennyi ideig. A ... a fiú ügyesen fejt... Lassan kezdenem is kellene, hogy sötétedés előtt végezni tudjak. Majd a kutya segít beterelni az állatokat... Ugyan mikorra is jön meg a fiú?! Lehet, hogy holnap délre már itt lesz... Olyan jó lenne, ha már most itt lenne ... Nem a munka miatt; valahogy csak elvégzem a fejést. Ha itt lenne, akkor tudnám, hogy nincs baj...“ Ledőlt a szalmazsákra, amely a kunyhó padlóján volt. Fekhetett volna a fiatal pásztor vaságyára is, de nem akarta feltúrni. El is felejtette az evést, — amiért tulajdonképpen bejött. Maga elé bámult, a padló repedéseit nézte, amelyek két deszka között szaladtak el a pukkadásig tömött szalmazsákja mellett az ajtóig. „Ki kellene takarítanom, hogy tiszta legyen a kunyhó, mire a fiú visszajön“ — gondolta. Felkelt és seprő híján egy ronggyal kezdte összeseperni a szétdobált gyufaszálakat és a többi szemetet. Néhány kézmozdulat után abbahagyta a különös seprést. Előhozta az öntözőkannát, amelyben forrásból merített ivóvizet tartottak és fellocsolta a szoba padlóját... Amikor elkészült a takarítással, javában esett az eső. A kutya már elfogyasztotta az ebédjét a kijárat előtt — belül a küszöbön — összetekeredve szundikált. Az öreg pásztor a kunyhó oldalán egy szegről leemelte kenyerestarisznyáját, kenyeret, szalonnát szedett ki belőle és falatozni kezdett. Közben az eső egyhangú
