Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Kovács Miklós: Tavaszi eső
helyre tegye a kannákat. „Az autó biztosan defektet kapott az úton, azért nem jönnek" — gondolta. Ám, mire alkalmas helyet talált volna a kannáknak, erősödő motorzúgás ütötte meg a fülét. A hang irányába kapta a fejét, az út felé kémlelt, s a fák, a bokrok előtörő lombja közt megpillantotta a közeleldő teherautót. „Ugyan miért jón ilyen későn? Sohasem szokott ilyen sokat késni“ — tűnődött el az öreg pásztor és a közeledő gépkocsit kémlelte. Az lassan bekanyarodott a legelő mellett húzódó mezei útra, s vagy száz méterre a karámtól megállt. „Csak meg ne kérdezzék, hogy hol van a »kölyök«... Az úton biztosan találkoztak vele... Mit is mondjak, ha megkérdeznék?!“ — töprengett. — „Azt mondjam, hogy szül a felesége?... Megálmodtam... hogy a felesége... Kinevetnek, biztosan kinevetnének“ — gondolta, miközben még mindig az autót figyelte. A gépkocsi kicsapódó ajtaján — kék, olajos munkaruhájában — először a sofőr lépett ki. Könnyed huppanással ugrott le a lépcsőről, aztán visszalépett az autó mellé, hogy lesegítse Máriát — a fiatal állatorvost. — Tessék vigyázni, mert ez nem flaszter!... Ugye, megmondtam előre, hogy meg fog átkozni, amiért kihoztam ide a vadvizek világába ... Nem is értem, hogy miért is jött maga fiatal létére falura praxolni... ! ? — Ugyan, nem hagyná már végre abba az örökös csipkelődéseit?! Legközelebb, ha ki kell jönnöm, inkább gyalog vágok neki az útnak, mintsem magával. Ha meg éppen tudni akarja, hát: igenis, szeretem a falut és még ma megkérem az elnököt, hogy magát bocsássák el a szövetkezetből, mert én itt akarok maradni. Megértette ? ... A két vitatkozó fiatal mögött egy harmadik ember is lelépett az autóról. A férfi az egyik állatgondozó volt, aki szemmel láthatóan az állatorvosnőhöz tartozott. Nyalábjában különféle injekciós skatulyákat, jobbjában degeszre tömött orvosi aktatáskát emelt. Dandi a tejeskannák mellett állt és kíváncsi gyerekként fülelte a veszekedést. Egyszer már látta az állatorvost, de, akkor kabátban, meleg sapkában volt. Valahogy még a tél vége felé lehetett... Most meglepődött a zsenge fiatalságán. Sóvár tekintettel kísérte a léptét, amint jött, közeledett a karám felé. A tartó oszlopok rejtő árnyékából nézte észrevétlen a piros-kis blúzát, amely alatt minden rugalmas lépésre rázkódva rezdült a melle ... Egy régirégi emlék elevenedett fel benne, — a füzes mögött meglesett egy fürdőző lányt. Csupaszon ringatózott, kéjeskedett a simogató hullámokban ... Ledobta magáról a ruhát és ő is belevetette magát a vízbe. A lány sikongott, aztán könyörgésre fogta... Szőke volt, mint a szőke nyár és kecses, mint az őz. Amikor a napon szá- rítkozott, nedves bőrén úgy fénylettek a vízcseppecskék, mint az aranyhal pikkelyei ... Pajzán gondolatok fészkelődtek az agyában, amikor ismét az állatorvosnőre pillantott. „Bárcsak egyedül jött volna ...“ — gondolta, aztán hirtelen elszégyelte magát. „Városi lány“ — villant át a fejében egy újabb gondolat, s a felismerésben rejlő távolságokkal akart gátat szabni önmaga és a lány közé. Már majdnem mellette álltak mind a hárman, amikor eszébe jutott a «kölyök». „Mindjárt megkérdezik, hol a »kölyök« — rettent meg. Hirtelen kilépett az árnyékból és öregesen zihálva futásnak eredt. Szaladt az állatok felé, mintha kárba, tilosba mentek volna, s össze kellett volna terelnie őket... — Dandi, hova az ördögbe szaladsz!? Nem jön a tatár, sem az árvíz nem fenyeget! — álította meg a fiatal vezető kiáltása. — Csak nem tőlem ijedt meg, Dandi? — kérdezte a fiatal nő mosolyogva és a pásztor felé fordult. — Jöjjön, szeretném, ha maga is segítene nekem egy kicsit. Ugye megteszi, hogyha szépen megkérem? — Zsebéből egy csomag cigarettát vett elő és odanyújtotta Dandinak. — Tessék, vegye el! Dandi egy pillanatig tanácstalanul hói a cigarettára, hol meg az emberekre pislogott, aztán félénken kivett egy cigarettát a feléje nyújtott csomagból. • — Ne csak egyet, az egészet vegye el, magának adom. Nekem még marad egy csomaggal. , „Városi lány“ — villant át ismét a pásztor agyán a gondolat, de ezúttal valahogy más érzések szállták meg, mint az iménr. A cigarettacsomag után nyúlt, egyet kivett belőle és a lány feléje tartott öngyújtójának a tüzénél rágyujttot. — Majd ide a kannákra lerakodunk — mondta az állatorvosnő a gyógyszerköteget tartó férfihez fordulva.
