Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Csontos Vilmos: Versek
Tükörbe néztem Tükörbe néztem, — Ha tudnátok, mit mutatott?! Mert nem én benne: A tükör bennem kutatott. Szívemet láttam, Ketté repesztve — reszketett, Csorduló vérét Mérték szét épp az emberek. Azok, kik engem, — Azt hittem, — nagyon szerettek, S most a nagy udvar Hideg havára vetettek. A fehér udvar Lassan véremtől piroslott, Aztán asszonyok Jöttek, s a kontyuk kibomlott Féktelen táncban, Mit kezdtek megrészegülten ... — Szegény szívem szólt: Mindig értetek hevültem, Mért sajnálnám hát, Ha szomjazzátok véremet?! — Csak legyen, aki Megissza, — megelégedett! Andrej Usin metszete Szertelen kedvvel ne ölelj engem többé — Gondolat. Szavaim gyönyörét ne ziláld szét, s ne fecséreld el könnyelműséggel, mert a mérleget sokan látják, s ha könnyűnek találtatom: muzsikám húrja elszakad bánatom nehezétől.
