Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Lovicsek Béla: A garammenti halász
remegőn, elgyengülten meg kell tennie. Ráadásul^ akadályozza a lemerevített rúd meg áz összeboruló kánvák, amelyekben szintén rugalmas erő feszül. Nincs tövább? Hát mindennek vége? Nincs! Nincs vége! Neki karácsonyra utaznia kell. Igen, utazni a kopott kabátban, mert esni fog az eső’... Nem tudja, meddig tartott a partra vezető út, de egyszer csak kiért. Mikor széteresztetté a hálót, lapátnyi farkával lábszáron vága a fekete szörnyeteg. Az olasz fronton érzett ilyen ütést a lábán, mikor megsebesült. Akkor nyomban lágy melegséggel futott teli a bakancsa. Most hideg zsibbadás szaladt rajta végig és elterült a földön ... Az ég csillagait, mintha szerencsekerékben forgatná egy láthatatlan kéz, a parti fákat, mintha rémítő erejű vihar tépné, cibálná, szorítaná és hajlítaná melléje földig. Fülettépőn dübörgött, zúgott körülötte a világ és nagy szomjúságot érzett... Aztán lassanként minden elcsendesedett. Felegyenesedtek és talpukra álltak a fák, helyrerázódtak a csillagok és a Garam vize, mintha csendesen muzsikált volna..... • Kiss Sándor rajza
