Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Lovicsek Béla: A garammenti halász
Kiss Sándor rajza LovícsekBéla a garammenti halász Október volt. Hidegre fordult az idő. Napközben még sütött, sütögetett a napocska, de már foga volt a sugarának. A Garam-parti fákról lassú, lágy pergés- sel hulldogált a levél és csendes méltósággal folydogált a folyó ... Az öreg halász emelt. Néhány elsárgult levél feküdt a vízből kiemelkedő háló rácsán. A levél az nem hal, nem bizony, vissza a hálóval! De csendesen! Füle van a halnak, a nyavalyásnak! Úgy kell beleereszteni a hálót vízbe, mint kést a lágy vajba. Csak csendesen öreg koma, csendesen! A parton fütyülhetsz, dalolhatsz, ordíthatsz is torkodszakadtából, de a lábad ne dobbantson! Nyugodjon, mint a földbevert karó! Nyugodt is volt. Mozdulatlanul ült az öreg a meredek partba vájt lépcsőn, mint valami kényelmes karosszékben. Most még szembe tűzött a nap. Nem csak az égről, a víz tükrözte a sugarait fényesen, könnyeztetőn.
