Irodalmi Szemle, 1962

1962/1 - FIGYELŐ - Tóth Tibor: Böngésző

ad hazánk minden magyarlakta tájáról, a leg- dúsabb megfigyeléseket és benyomásokat a rozsnyói bányavidékről és az' Ipoly—Garam— Duna találkozásánál fekvő szülőföldjéről nyújtja; szülőföldjéről írt riportjait megható köl- tőiséggel ruházza fel az otthoni tájakon újraéledő gyermekkor. Gyurcsó összegyűjtött, illetve ciklusokba foglalt riportjai érdekes élményközösséget mutatnak a „Termő időben“ című második verskötetének anyagával; a riportkönyv a verskötet geneziséhez gazdag

adalékokat nyújt, és feltárja azt az intenzív kölcsönhatást, amely Gyurcsó riportírói és költői tevékenysége között van. Ennek a tematikailag és eszmeileg termékeny kölcsönhatásnak, a két különböző műfajban történő párhuzamos alkotómunkásságnak negatív hatása is van: a versírásban gyakran megnyilatkozó riporteri „könnyedség“. A riportkönyv írásai „műfaji" szempontból véve zsurnaliszta riportok, melyeknek érdekes jelleget s varázst adnak a beléjük szőtt versek vagy verstöredékek.

Nyájas Olvasó, aki megszoktad, hogy a „Böngésző“ cím alatt több könyvről olvashatsz, és az utóbbi hónapok olvasmányainak ízelítőjét kapod, ezúttal csalódni fogsz bennem. A jámbor szándék most is megvolt, a cikk terve készen állt, valahogy úgy körvonalazódott, hogy néhány mai, modern prózáról, regényről fogok beszámolni Neked — az utóbbi hónapok magyar könyvtermése bőven adott anyagot Merle, Koeppen, Green, Tomasi di Lampedusa, Hemingway, Amado magyarra fordított könyveivel. Ügy képzeltem ürügyükön elmondom majd néhány gondolatomat a modern regényről, szépprózáról.

Am ezt a szép és bőven markoló tervet semmivé tette az utolsó könyv, amellyel az ízelítőt tetézni akartam; nemrég került a kezembe — a Magyar Kultúra prágai könyvesboltjában bukkantam rá, nem is tudom, kapható-e a szlovákiai könyvesboltokban is, hisz — sajnos, az általam említett könyveknél ez már szinte szabály — megint csak kimaradt a csehszlovák-magyar közös könyvkiadás tervéből. Nem nagy könyv, nem vastag fó- liáns, az alakja is inkább zsebbe való, mégis lám, kiszorította e szám Böngészőjéből valamennyi társát, szerzőjénél ismertebb neveket, mert amikor a végére értem, parancsoló szükségként éreztem: külön kell írnod, erről a könyvről, lehetetlen a róla elmondandót belesajtolni, belezsúfolni a kaleidoszkópszerű felsorolás egy-két oldalába, ami egy-egy könyvnek jutna.

Elnézésedet kell tehát kérnem, Nyájas Olvasó, hogy e cikkben elejétől végig, minden szokás és nyúlfarknyi hagyomány ellenére csak egy könyvről, egy témáról olvasol. Véleményem szerint azonban mind a könyv, mind

a téma megérdemli ezt, hisz Heinrich Böll regénye, amelyről az alábbiakban szó lesz és amelynek furcsa címe „Biliárd fél tízkor“, egyaránt szól a csak itt-ott, kivételesen és sporadikusan felbukkanó német bűntudatról és a nagy egészet jellemző német változatlanságról.

*

A mi irodalmunkban és általában a világ irodalmában manapság szinte törvényszerű jelenség, hogy a mai — akartan és letten mai — írásokban elevenen ott van, ott él, ott kísért és óva int a több mint másfél évtizede véget ért háború, amelyet annyi író az utolsónak mond és szeretne tudni. Determinálta mai életünket ez a háború, meghatározta emberi magatartásunkat, szinte kötelezőn kijelölte a világ legfontosabb kérdéseiben követendő utunkat — nekünk becsületeseknek, embereknek, hogy a szörnyűségek apokaliptikus dúlása meg ne ismétlődjék, ama bitangoknak, emberbőrbe bújt fenevadaknak pedig, hogy elvetemült, gaz mesterkedésekkel újfent fejünkre idézzék a pusztulást. Szinte kikívánkozik az ember szájából és tollából az elkoptatott kifejezés: bitangok, emberbőrbe bújt fenevadak. Nem érezzük őket magunkhoz hasonló, gondolkodó és erkölcsi normákat követő és betartó teremtményeknek, szinte el sem tudjuk képzelni, hogy ők is két lábon járnak, két szemük van, két fülük, orruk és szájuk, s hogy csokoládéval jutalmazzák a gyermeküket, ha egyest hozott haza az iskolából.

A második világháború talán legszörnyűbb — elsősorban irodalmi és irodalmon, regényeken keresztül megismert, tudomásul vett — tanulsága, hogy a gyilkos — nem a mindennapi, darab kenyérért vagy néhány koronáért fojto