Irodalmi Szemle, 1962
1962/1 - LÁTÓHATÁR - Steinbeck: Volt egyszer egy háború — részletek
Steinbeck: Volt egyszer egy háború (Részletek) A repülő neve Egy bombázótámaszponton, 1943. június 26. Visszaérkezik Londonból a bombázórepülő legénység. Negyvennyolc órás eltávozáson voltak. Katonai busz áll a pályaudvaron, abba zsúfolódnak be más katonákkal együtt. Azután elindul a hatalmas gépkocsi az ódon kisváros szűk utcáin, és kigördül a nyájas zöld vidékre. Élőösvény határolja el egymástól a búzatáblákat. Jobbra hatalmas konyhakert, csupa apró parcellára osztva. Családonként művelik, saját szükségletükre. Csak néhány férfi meg asszony dolgozik a kertben, kerékpárjukon hajtottak ide a városból. A katonai busz végigdübörög a hepehupás úton, aztán kis erdőn vág keresztül. Néhány lapos, barna épület tűnik fel a távolban, a zászlórúd on amerikai zászló leng. Bombázó-támaszpont. Tele van velük Anglia. Ez a legjobbak egyike. Nincs sár, időt álló és kényelmes laktanyákat építettek. Egyetlen repülőtéren sem vonnak össze sok gépet. Talán itt sincs több huszonöt Repülő Erődnél, azokat is úgy szétterelték, hogy meg sem látni őket egyszerre. Egyet talán eltalálhat az alacsonyan portyázó vadászgép, de többet aligha. Meg sem próbálják álcázni az épületeket vagy a gépeket — nincs értelme, csak tömérdek munkát okozna. A légvédelem és a szétszórtság megteszi a magáét. Az út mentén többsoros szögesdrótot feszítettek ki, a parancsnokság épülete elé pedig kaput és őrbódét állítottak. A busz nagy lökéssel áll meg a kapu közelében, s az emberek leugranak, oldalukhoz szorítva gázmaszkjukat. Senkisem hagyhatja el a körletét gázálarc nélkül. A katonák egyes sorban mennek be a kapun, igazolják magukat, és beírják a jegyzékbe, hogy visszatértek. Minden gép személyzete visszaballag körletébe. Hosszú, szűk és festetlen a szoba. Mindkét hosszanti falnál kétemeletes vaságyak sorakoznak, ruhásszekrényekkel váltakozva. Az emeletes ágyak ikersora között hosszú állófogas húzódik a helyiség közepén, erre akasztják a téliköpenyt meg až esőköpenyt. Mellette fegyverállvány a legénység puskái és gépisztolyai számára. Minden ágyat gondosan rendbe raktak, és mindegyik lábánál ott lóg a rohamsisak .és a gázálarc. A falakon lányok lapokból kivágott képei. Majdnem ugyanazok a lányok minden ágynál — gyermeteg, ábrándos tekintetű, dúskeblű szőkék, fénylő ajkúak; álmos szemük nyilván a szenvedélyt hivatott jelképezni. Mindenütt ugyanazojc a lányok. A Mary Ruth legénységének ágyai a szoba jobb oldalán állnak. Csak néhány hete kapták meg ezeket az ágyakat. Lelőttek egy Repülő Erődöt, és az ágyak megüresedtek. Különös érzés olyan embernek az ágyában aludni, aki még ott ült velük a reggelinél, most pedig már halott, vagy fogságba esett, több száz mérföldnyire innen. Az érzés különös, de az ágy szükséges. Még ott lóg a ruhája a szekrényben, majd kiszedik és elrakják. Le kell venni a rohamsisakját az ágy lábáról, hogy helyébe akaszthassa az ember a magáét. A lányok képei, amiket ő tűzött fel, ottmaradnak a falon. Miért is venné le az utód? A saját képein ugyanazok a lányok láthatók. Nem ez a legénység keresztelte Mary Ruth névre a repülőgépet, nem is ezzel a névvel repülte át a tengert. Ezt a nevet találták a gép orrára festve és alatta: Repülő Emlékezet. De ez a legénység nem tudja, ki volt Mary Ruth, s azt sem, mire kellene emlékezni. Már elnevezték, amikor ők megkapták, és eszükbe sem jut, hogy megváltoztassák a nevét. Balszerencsét hozna rájuk. Rémhír szántott végig a repülőtereken: otthon Amerikában egy befolyásos csoport tiltakozott a gépek neve ellen, és már írják is a parancsot, amely eltörli ezeket a neveket, s városok és folyók nevével helyettesíti. Remélhetőleg nem igaz. A háborúban született legjobb sorok a bombázógépek orrán olvashatók. A név mindenkinek személyes magánügye, s a gépek személyekké válnak. Ha a Bomba Bugi nevét kicseréled St. Louis-ra, vagy a Repülő Emlékezet Mary Ruth-ja helyébe azt írod: Wichita, s a Volga lánya a Davenport nevet kapja, meg
