Irodalmi Szemle, 1962

1962/6 - FIGYELŐ - Fábry Zoltán: Óndra Łysohorský a lah költő

lyítettebb, a témához jobban simuló, a mondanivalót hatásosabban szolgáló.

A „Keserű égbolt“ és a „Máglya“ Egri eddigi termésében kétségtelenül a műfaji zenitet jelenti. A „Keserű égbolt“ alighanem legjobb darabja egész fölszabadulás utáni novellaírásunknak is. Megbecsülendő értékei ellenére egyik novella sem éri el azonban azt a szintet, amelyet már klasszikusnak mondhatnánk: a mély erkölcsi és esztétikai hatás mellett hiányérzeteket is hagynak bennünk.

A „Keserű égbolt“-ból egy, ilyen hiányérzetet keltő mozzanotat említünk meg:

A 396-ik oldalon azt olvassuk, hogy a zsidó Helén újongó boldogságot érez, mikor látja, hogy szerlmese Hans az ő igazi kilétéről (zsidóságáról) tudomást szerezve nem fordul el tőle: „Mintha fagyos hidegben egy jótékony kéz puha, meleg palástott borított volna rám: Hans nem fordult el tőlem, érintetlen maradt a faji gyűlölködés szennyétől, pedig ezt a mérget is évekig oltották beléje.“ Nos, ezt a jelenetet lélektanilag teljesen valószínűtlennek tartjuk. Helént, az előző fejezetekben olyan öntudatos s az üidözöttségében is büszke léleknek ismertük meg, hogy ilyen megalázkodó „hála“-érzést“ nem tudunk feltételezni nála. Erre Helén helyzetében csak egy alantas ösztönylény volna képes. Megjegyezzük még azt is, hogy Helén képtelen „hála-érzését“ maga a cselekmény sem indokolja, hiszen Hansról már előzőleg kiderült, hogy koncetrációs táborban elpusztult munkásmozgalmi ember fia.

A „Máglya“ már nemcsak itt ott felmerülő tartalmi-lélektani hiányérzeteket támaszt bennünk, hanem a formai megoldásával sem elégít ki teljesen. Ehhez a megrázó történethez határozottan drámaibb szerkezet illeti volna. A hiányérzeteinkkel kapcsolatban emelítjük meg az új novellák kiemelkedő darabját, a „Keserű égbolt“-tal és a „Máglyá“-val tematikailag rokon „Annnát“. Ennél hiányérzetünk a novella egész felépítésére vonatkozik. Az én-formát használó krónikás elmondás kizárólaogssága ebben a terjedelmes írásban nem egyszer a regényvázlat érzetét kelti.

A válogatott köteteben közzétett többi új novella (6) művészi értékben nem mérhető a most ismertetett háromhoz. Az „Első tanítóm“ régi, „Az írástudatlan Mirkó“ pedig új témájú érzelmes pedagógiai történet. A jól kidolgozott „Boldog nyaram története“ feltehetően régi novella anyag felmelegítése. Ilyennek látszik az erőteljes realista részekben bővelkedő, de aztán szocialista idillé ne- gédesedö „Énekes Adám“ is. Az igényes kom- pozíciójú „A tüzpróba“ naturalista tartalma nincs kellő művészi érzékkel ellensúlyozva.

A mondottakat summázva megállapíthatjuk, hogy a fölszabadulás után írt novellák átlagos művészi színvonala nem magasabb a régieknél. Amint láttuk: ezek között foglalnak ugyan helyet Egri legkiemelkedőbb novellái is, de a válogatásban közölt kilenc új írás többsége — az író adottságához viszonyítva — csak közepesnek mondható.

Ez az egyetlen fejlődési görbe — melyet nem utolsó sorban az író érdeklődésének a drámára való súlyponti áthelyeződése okozott —, arra figyelmeztet, hogy Egrinek a novella terén még jelentős adósságot kell törlesztenie, ha nem akarja, hogy életműve ebben a műfajban torzó maradjon. Elsősorban új novella-termésének legérzékenyebb fogyatékosságát: a mai téma hiányát kell kiküszöbölnie.

Turczel Lajos

Óndra Lysohorsky, a lah költő

„Ki áll a helyemre majd, hogy felemelje a fegyeverem?" kérdezte Petr Bezruč, a morvasziléziai szénmedence nagy szocialista költője, „az első és utolsó próféta a Beszkidek allatt“. Soha bányászéletről, ember- és munkakizsákmányolásról keserűbb és keserítőbb, bénítóbb és lázítóbb, hökkentőbb és megrendítőbb verseket nem írtak: legismertebb balladaalakja Marička Magdonová, költőjével együtt lett halhatatlan. Amikor Rudolf Fuchs német fordításai révén a világirodalom közkincse lett Bezruč költészete, az 1937-ben megjelent, első németnyelvű versgyűjtemény 63 oldalas bevezetőjében Fuchs egy helyen ezt írja: „A sziléziai csehek e vidéken különböző tájszólással beszélnek. E dialektusok nagyrészét a „lah“

képezi. Lah-oknak nevezzük azokat, kiknek nyelve a tiszta morvából lengyelbe vált át. A lah nyelvért, mint teljesen önálló, önjogosult nyelvért küzd ma a fiatal szocialista költő: Öndra Lysohorsky a lah nyelv révén az ottani proletariátus öntudatosodását akarja elérni.“ .

Ki áll a helyemre majd? — a szorongó bezruči kérdésre ma már megadhatjuk a nyugtató feleletet. Bezruč neve után Lysohorsky nevét kell megjegyeznünk, megtanulnunk. Pontosan ugyanazon a helyen, ugyanazon emberekért és ugyanegy céllal — csupán nyelvárnyalati külömbséggel (mely nagyjában megfelel a cseh és szlovák nyelvviszonylatnak) — kér szót és folytatódik a költői add-tovább:

656