Irodalmi Szemle, 1962
1962/6 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Egri Viktor a novellaíró
Egri Viktor a novellaíró I figyelő 1 Egri Viktor írói útja egyenlő hosszúságú a csehszlovákiai magyar irodalom eddigi útjá- val. Első írásaival az 1914—18-as világháborút követő években jelentkezik, s a huszas évek első felében már két önálló kötettel: regénnyel (Rácsosablakos ház, 1924) és novella- gyűjteménnyel (Pierre találkozása, 1925) járul hozzá a kibontakozó új irodalom gazdagodásához. A regény és a novella az indulásától számított két és fél évtizeden keresztül kizárólagos műfajként szerepel munkásságában. A prózai epika vezető műfajainak ezt az egyeduralmát 1945 után hirtelen megtöri a dráma, s néhány éven belül az epikus Egri mellé — egyre erőteljesebben és versenyképesebben — odatársul a drámaíró Egri. Egrivel foglalkozó eddigi írásaimban többször fölvetettem már prózaírói és drámaírói munkássága értékviszonyának kérdését. Ezt a kérdést — a másfél évtizedes intenzív drámaírói működés után — már jogosan fel lehet tenni, de megnyugtató választ csak az eddigi életmű teljes felmérése után lehet adni. Sajnos, Egri két világháború közötti munkássága alig kapott még marxista igényű megvilágítást. Az „Égő föld“ (és részben a „Fel- kél a nap“) újraértékelésén kívül egyáltalán nem nyúltunk még Egri régi regényeihez (Rácsosablakos ház, Demeter megtérése, Süly- lyedő partok) és csak közvetve régi novelláihoz. Az most a helyzet, hogy csak Egri frissebb keletű munkássága: a drámaírása terén rendelkezünk olyan értékelő anyaggal (összefoglaló tanulmány, kritikák, recenziók), amelyből a drámaíró portréját összeállíthatjuk. A regényíró portréjához nincs elegendő új anyagunk. Valamivel jobban állunk a novellaíró értékelésében: itt ugyanis az utolsó nyolc évben két olyan válogatás is áll a kritika rendelkezésére (Ártatlanok igazsága, 1954, Keserű égbolt, 1962), amelyek Egri novellaírásának kezdetéig nyúlnak vissza. Igazán bőkezű kiadói gesztus volt az, amely Egri új novella-válogatásának, a „Keserű ég- bolt"-nak megjelenését lehetővé tette. Ez a második válogatás nemcsak jellegében, hanem anyaga is huszonöt-harminc százalékban megegyezik a nyolc évvel korábbi válogatással. Az irodalmi közvélemény az „Ártatlanok igazsága“ kiadása után egy új novellákból összeállított Egri kötetre volt elkészülve, ilyet sejtett a kiadói tervben meghirdetett cím mögött. A „Keserű égbolt“ című második válogatásnak persze megvan a haszna és indokoltsága. Az „Ártatlanok igazsága“ már régen elfo652 gyott, s az új válogatás ennél gondosabban összeállított és értékes új művekkel is kiegészített pótlást adott az olvasók és a kritikusok kezébe. A kritika az új válogatás segítségével tovább ' tudja mélyíteni azokat a vonásokat, amelyeket az „Ártatlanok igazsága“ alapján vázolt fel a novellista Egriről. A novellaíró teljes portréjának megrajzolásához azonban a régi novellák sokkal szélesebb ismeretére és felmérésére lesz szükség, mint amilyent most a „Keserű égbolt“ lehetővé tesz. Csak a régi novella-anyag behatóbb fölmérése alapján tudjuk beilleszteni Egrit a polgári Csehszlovák Köztársaság magyar ..irodalmának értékrendjébe is. Addig ezen a téren meg kell elégednünk az előző kritika értékelésével, mely szerint Egrinek — Darkó Istvánnal és Tamás Mihállyal egyetemben — novella irodalmunk első vonalában van helye. Most itt még nem tudjuk megállapítani azt sem, mennyire reális — az egész régi novella-anyagra mennyire jellemző — az a válogatás, amelyet a „Keserű égbolt" Egri 1945 előtti novelláiból ad. Ehhez nemcsak a „Pierre találkozása“ című kötetnek, hanem az 1925-től 1938-ig antológiákban és folyóiratokban közölt novelláknak az áttanulmányozására lenne szükség. Amíg erre sor kerülhet, föltételezzük, hogy a válogatás a régi novellaanyagról arányos átlagot, jellemző keresztmetszetet nyújt. Az új novellákkal kapcsolatban már nincsenek ilyen problémáink. Egri a fölszabadulás óta olyan kevés novellát írt, hogy ezeket egytől egyig jól ismerhetjük, annál is inkább, mert szinte hiánytalanul bekerültek az itt szóbanforgó két válogatásba is. 2 A „Keserű égbolt" — amelyet a novellaíró Egri eddigi útjának vizsgálatához viszonylagos értékelési alapul, valószínű keresztmetszetül használunk fel — két arányos részre (körülbelül kétszáz + kétszáz oldalra) oszlik, és összesen harmincöt írást tartalmaz. Ebből a régi novellákat tartalmazó első részre huszonhat írás, az új novellákat felölelő második részre pedig kilenc írás esik. Az első dolog, ami ennél a „statisztikai“ összevetésnél szembetűnik: a régi és az új anýag átlagos novella terjedelme közt mutatkozó nagy különbség. Ennek viszont igen egyszerű magyarázata van. Az író 1945 előtti novella-termésében számottevő helyet foglaltak el a rövid műfajok is: a karcolatok, rajzok, tárcák. A fölszabadulás utáni terméséből ezek a zsánerek úgyszólván kiestek és a hosszabb terjedelmű elbeszélő-típusú novella v
