Irodalmi Szemle, 1962

1962/6 - LÁTÓHATÁR - Klaus Roehler: A sötétség birodalma

rek vagy más ősi teherhordók szeme, és arca is ősöreg volt, mint a páviánoké az állatkertben, ľ ve known rivers ancient as the world and older than/the flow of human blood in human veins: Majom és szamár — nem a legépületesebb hasonlatok, de semmisem létezett, ami oly ősrégi, olyan szomorú, de ugyanakkor olyan eleven lett volna: az én ősrégi fekete barátom.

7

Nyugati szárny. 2. emelet. 207. szoba. Az ajtón: Peter Weyde, stud. jur.

Weyde behúzta a függönyt és mögötte nyitva hagyta egy kicsit az ablakot. Ha a szél meglibbentette a függönyt, a nappali fény ablaknyi széles csíkja végigfutott az ablak alatt álló asztalon és a szoba padlóján egészen az ágyig. Az ágy előtt két széken ruhadarabok hevertek. Weyde vőlegény volt. Menyasszonya minden vasárnap meglátogatta.

— Hallod? — kérdezte a lány — a szomszéd szobában beszél valaki.

— És? Miért ne beszélnének a szomszédban ?

— Angolul beszélnek.

— Egy amerikai lakik ott — mondta Weyde. — Egy néger.

— Most egy nő beszél. — Weyde menyasszonya fülelt. — Fekete lányok is vannak itt?

— Nincsenek.

— Tehát egy fehér lány? — érdeklődött Weyde jegyese és felemelkedett.

— Szabad neki egyáltalán meglátogatnia a négert?

— Miért ne szabadna? Hiszen te is itt vagy nálam.

— Mi jegyesek vagyunk.

— Jó, — mondta Weyde — feküdj visz- sza. — Semmi közünk hozzájuk.

Weyde menyasszonya felállt, lábujjhegyen a szemközti falhoz osont és fülét a falhoz szorítva hallgatózott. — Minden szót hallok — súgta. — De angolul beszélnek. A néger hangja gyönyörű.

A fal vékony, mint a szelet hús a menzákban — mondta Weyde. — Gyere az ágyba. Egész meztelen vagy, megfázol.

— Hogy néz ki a néger? 1— súgta a lány. — Nagy? Göndör? Vastagajkú?

— Igen.

— Csinos?

— Lehet. Részletesen sohasem figyeltem meg.

— De ilyet! — lelkendezett Weyde menyasszonya. — Igazi néger! Egy fehér lánnyal a szobájában! Mit szólsz hozzá?

— Ugyan már! Elég volt, gyere már! — szólt Weyde halkan, türelmetlenül.

— Talán éppen most fekszenek az ágyba.

— Azt meg honnan veszed, hogy együtt hálnak ?

— Az világos. Mit csinálnának egy szobában, amit magukra zárhatnak? Vagy azt hiszed, hogy ők nem ... ?

— Semmit sem hiszek, mert nem érdekel, — válaszolt a fiú. — És széthúzom a függönyt, ha1 azonnal nem jössz ide.

A lány visszajött. A meztelen xilolit- padlón kirajzolódtak nedves lábujjainak körvonalai.

— Szeretlek — súgta, amikor újra a takaró alatt feküdte, — szeretlek... A négereknél is ugyanígy van?

— A fantáziád egy cselédlányé — morogta Weyde.

— Jó, igen. De ölelj meg. Erősen ölelj magadhoz.

8

Ágyakon, asztalokon és székeken divatlapok és kiterített szabásminták hevertek.

— Ez drága volna — mondta Böttscher kisasszony és felvett egy divatlapot. — Többe kerülne a szabónő, mint az anyag. De hogy tetszik ez itt, Susy?

— Szép, — felelt Susy, — talán kissé túl mondén.

— Miért ne hordanék mondén kosztümöt? — mondta Ristan kisasszony.

— Mutasd csak. Hm. De milyen anyagból? Cord? Jersey?

— Szent ég! — rémüldözött Susy.

— A divatszín párizsi kaki, angolos zöld, — állapította meg Ristan kisasszony — esetleg szürke.

— És fekete — toldotta meg Böttscher kisasszony.

— Hogy, hogy fekete? — kérdezte Susy.

— Inge! — mondta Ristan kisasszony.

— Vagy úgy! — és Susy az asztalra tette a divatlapot. — Erről jut eszembe, hogy még fel akartam nézni Nicholashoz. Elkészültök nélkülem is.

— Ne légy olyan érzékeny! — szólt Ristan kisasszony.

— Nem vagyok érzékeny, de nem szeretem az átlátszó célzásokat — válaszolt Susy.

638

V