Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - FIGYELŐ - Rácz Olivér: Két új könyv
hangsúlyozott tanulságot, összefoglalást, szájba rágó ismétlést is. (Még az olyan remekbe készült kis írások, mint a Szenteste az árva- házban sem mentesek az ilyen két-három mondatos utőrezgésektöl, tanító célzatú, de lazán, erőtlenül az írás testéhez illesztett utóhangoktól.) Az egyenruhás és egyenruhátlan államhatalom ostoba garázdálkodásai, bárgyú balfogásai a vadászterület, s a kávéházi asztal szeglete a műhely, ahol ezek az írások születnek, s megszólal bennük a messzi ős Boccaccio témakörétől kezdve (Hogyan fosztották ki az ördögök Szent Tamás klastromát) a kortárs és utód Egon Ervin Kisch és Karéi Čapek riportjainak témaköréig a butaságba tespedt élet fonákságainak minden torzképe. Mégis, a Tanácsok az életre fanyar humorú csipkelődései halvány árnyképek maradnak Svejk robusztus, agyafúrtan célbataláló példamutatásaihoz képest, a Hogyan varrtam fel nadrágomra a gombot, Hogyan főztem magamnak lágy tojást, Hogyan viselkedjünk c. írások mélabús humorú lantpengetései erőtlen suttogássá halkulnak Svejk illetlenül harsány illem-kódexe mellett, s a Lelkigyakorlat akadályokkal vagy akár az András pap vétke című írások antikleriká- lizmusa mesterkélt hangú és vérszegény bökö- dés marad Svejk Katz páterének mefisztóian éles fintorai mellett. (Kegyeletsértés-e erről írni? Vajon kegye- letsértés-e annak a megállapítása, hogy Dante a Commedia révén lett halhatatlanná, s nem egyéb írásai érdeméül, vagy hogy Madách összes egyéb írásai eltörpülnek a Tragédia mellett, hogy Katona művei közül egyetlen sem hasonlítható a Bánk bánhoz? Hašek esetében azonban távolról sem áll fenn ilyen elhatároltan az „egykönyves“ író leszűkített szemlélete, fennáll azonban az irodalomtörténeti és kritikai értékelés hitele az olvasóval szemben. Ezért ez írás.) Modern irodalomelméletünk egyik legalapvetőbb kérdése az élményszerűség, élményhitel, élmény-ábrázolás fontosságának kérdése, a valóság 'és a kiegészítő képzelet vegyítési arányának elfogadható mértéke, a kettő szükséges, vagy elhanyagolható súlyviszonyai. Hogy a kérdés nem új, és hogy a bizonyítás menynyire minden igazán nagy író tollán megszületett már, annak tanulságául válasszuk ezúttal nem a Svejk, hanem a fentebb némileg elmarasztalt válogatás Hašekjét: „Amikor más úton-módon már nem tudtam a cseh nemzet hasznára lenni, feltettem magamban, hogy tanítani fogom a népet. E célból biztosítottam egy kiváló férfiú együttműködését, aki három ízben ült a pankráci börtönben különféle lopások és rablások miatt, s olyan csodálatos képzelőerővel rendelkezett, hogy aligha találtam volna párját." A kávéházi asztalon túl létezik tehát egy gondos és mindent megörökítő, gyűrött jegyzetfüzet is, egy éles és pontosan rögzítő írói szempár. így születtek meg, így pattantak ki a valóságból, a szemmel kísért, a megragadott élmény magvából a kötet valóban Svejkkel vetekedő írásai; Az amszterdami emberevők könyörtelen hahotájú korrajza, a Hites bírósági szakértők remek karikatúrája, a Gyilkos kerestetik gyilkos humorú tanulmánya, Az elhagyott latrinán című írásnak a nyersfényképek megvesztegethettelen, retusálatlan igazmondásához hasonlatosan hű jellemrajza, a Mozgalmas hittanórák megsemmisítő kacagásban kirobbanó telitalálata és még egy tucatnyi társadalombíráló és politikai szatíra: az igazi Hašek írásai, azok az alkotások, amelyeknek soraiból a maró gúny, a könyörtelen leleplezések, a fáradhatatlan harc, a rendőr- kopót és börtönt megvető bátorság, kiállás, veszélyvállalás hašeki erényein túl sóvárogva csillan meg az embernevelés küzdelmes, konok vágya és a megtisztult jövőbe vetett makacs, megdönthetetlen hit: „Az embert nyakánál fogva kell odaráncigál- nunk a nyomtatott betűhöz és rákényszeríte- nünk, hogy elolvassa az életre való tanácsokat. Tanácsainkban legyünk találékonyak, s ez esetben méltán lehetünk elégedettek, mert nem éltünk hiába és ezreknek magyaráztuk meg, hogyan is kellene tulajdonképpen élniük.“ m Ivan Kríž Leányföld című regénye a szocializmus építésének egyik fázisát ábrázolja a köztársaság hajdan egyik legelhanyagoltabb területén, Kelet-Szlovákia egyik eldugott csücskében. Tiszteletreméltóan jóindulatú és tiszteletre- méltóan nagy feladatot vállaló könyv. Világnézeti, politikai vonatkozásaiban becsületesen pártos, az egymás mellett élő nemzetiségek, csehek, szlovákok, ukránok, magyarok kérdéseinek taglalásában becsületesen pártatlan írás. Olyan embernek az írása, aki tapasztalatból ismeri a harcot, amelyet bizalmatlansággal, a gyanakvással, a maradi rosszindulattal szemben kell megvívniuk mindazoknak, akik az újat akarják: a munkásnak, a szervezőnek, a fiatal cseh mérnöknek, akinek a lelkesedését, az építeni akarását sanda pillantások és rosszhiszemű gyanusítgatások kísérik, hogy az osztályharc fegyverein kívül a nemzetiségi torzsalkodások fegyvereit is felhasználják a küzdelemben. Az események színhelye Leányföld, az a vidék, ahol ezelőtt tíz esztendővel még romantikus gémeskút ágaskodott ki a puszta szunnyadó csendjéből, de ahol ezelőtt tíz esztendővel még petróleummal világítottak a falvak komor kedvű lakói, s ahol a csorda sárba taposott csapásán folyt a falvak közötti közlekedés. Az események szereplői sem az író képzeletében születtek meg, az író csupán megszólította és csoportosította őket, típusokat alkotott belőlük, hogy egymás mellé és .egymással szembe állítva őket, lemérje általuk egy hatalmas építkezés eposzi seregszemléjét, összecsapásait és deus ex machina nélküli kibontakozását. Részrehajlás nélküli, tárgyilagos seregszemle ez, amelynek során a régi 550
